Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

NÉPRAJZ - Markos György: Keresztelői szokások Makón

nul a szertartás szövegét. Azután megkerülték a gyermekkel az oltárt és kimentek. A kereszteléssel kapcsolatban katolikusok körében két hiedelem ismert. Az egyik szerint, amelyik gyermek a keresztelői szertartás alatt sirt, az ha felnőtt korában részeg lesz, mindig sirni fog. A másik szokás szerint a templomból kijövet a keresztanya cukrot szórt az újszülöttre, hogy olyan kapós legyen felnőttkorában, mint ahogy a cukrot a gyermekek felkapkodják. Ugyanezt a cselekvéssort Tápén a keresztelőről hazáérkezeskor gyakorolták, ami mindkét esetben a születés körüli időszak szokáscselekményeinek része, amellyel a gyermek kedvező tulajdonságait, jobb sorsát igyekeznek befolyásolni. Ehhez tartoznak a keresztelőről hazaérkező cselekedetek később ismertetendő mozzanatai is. A cukorszóráshoz hasonló céllal, a keresztelőről hazaérkező űjszölöttet édesanyja nyitott ajtóval várja otthon. A keresztelőről hazaérkezve különbözőképpen adják az otthoniak tudtára, hogy a megérkező újszülött megszabadult a pogányságtól. A bába szokta mondani, "möggyüttünk az új kereszténnyel! Kérjük a ház áldását rá!" Mindkét vallás hivei között elterjedtebb volt az a beköszöntő, hogy "pogányt vittünk, keresztényt hoztunk" vagy "kispogányt vittünk, keresztényt hoztunk." A szöveget kisérc cselekedetek többfélék lehettek. A katolikusok körében a legáltalánosabban ismert szokáscselekvés, hogy amikor a keresztelőről hazaérkeztek, a gyermeket az előbbi szavak kíséretében letették a földre /egyesek az ágy alá/ és aki akarta, fölkapta, fölemelte, hogy nagyra nőjön. Egyetlen esetben hallottam arról, hogy a felemelő személy az apa legyen, többnyire úgy ismert a szokás, hogy aki legközelebb van a gyerekhez, az kapja föl. Ez a szokás annak a megkopott változata, hogy a családból valamelyik férfi, leginkább az apa veszi föl a gyermeket, amelyről Bálint Sándor megállapította, hogy "ez ősrégi hagyománynak, a gyerek nemzetségbe fogadásának töredé-