Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Paraszt és pásztor faragások Hódmezővásárhelyen

Nagy Vera: PARASZT- ÉS PÁSZTORFARAGÁSOK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN E témakörben a Tornyai János Múzeum gyűjteménye szolgált alapul vizsgálataimhoz. A népi faragások alapvető két csoportját az előadás cime is jelzi. A paraszt- és pásztorfaragások megkülönböztetése azonban nem ilyen egyszerű, s éppen ez adja a kutatás fő problémáját. A tárgyi anyag jelentős részéről nehéz lenne megmondani, hogy parasztok vagy pásztorok kezéből kerültek ki, ezért egyes tárgycsoportoknál a kettőt nem lehet élesen elkülöniteni. Országunk egyes tájain - elsősorban a fában gazdag dunántúli tájakra gondolok - a pásztorok faragásai olyan művészi fokot értek el, és annyira közismertté váltak, hogy sokan a faragást a pásztormüvészettel azonosították. /1./ Ezzel szemben környékünkön és általában az Alföldön a pásztorfaragások száma jóval kisebb, s kivitelben sem vetekedhetnek a dunántúliakkal. Itt viszont nagyobb arányban találunk parasztfaragásokat, amelyek nagy változatosságot mutatnak, s közöttük vannak nők és férfiak által használt eszközök, személyes használati tárgyak egyaránt. A pásztorfaragások kisebb száma magyarázható azzal is, hogy bár valamikor Hódmezővásárhely környékén az állattartásnak volt nagyobb szerepe, a múlt század közepétől a földmüvelés került előtérbe és az 1860-as évek végén elhóditotta a nagy legelőket az állattartás elől. Igy'a pusztai élet, a pásztorkodás megszűnt s annak tárgyi emlékei is korán eltűntek. Kevés maradt tehát azokból a tárgyakból, amelyek egyértelműen pásztormunkák, csak azokra a darabokra mondhatjuk teljes biztonsággal, amelyek foglalkozásuk tárgyai, mint pl. a rovásfák, rühzsirtartók. Felosztás tekintetében a legproblémásabb tárgycsoportot a borotvatokok alkotják. A népművészettel foglalkozó szakiro-