Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Ritka Cerambycidákról

3ágban nagyon gyakori. Zavaró lehet még a különféle gyújtótáborok meglehetősen rövid időintervallumból származó tetemesebb mennyiségű anyaga. Ez olyan fajok egyedszámát is felduzzaszthatja

s amelyek a vizsgált biotopban sokkal mérsékeltebb egyedszámban vannak jelen. Általánosságban elmondható, hogy a gyűjteményieldolgozásokból annál pontosabb következtetések vonhatók le, minél több a hiteles háttérinformáció /gyűjtési módszer, area, meteorológiai paraméterek, tápnövény specif

ltás, biotikus potenciál stb./. A különlegességek gyűjtése mellett a másik szélsőség az, amikor a kutató a hazai Insecta fauna, több rendjét próbálja egyidejűleg feldolgozni. Az, eredmény itt sem lehet más, mint a teljességre való törekvés háttérbe szorulása. A századfordulóig a zömmel magángyüjtőkből álló hazai rovarászok munkái hi ven tükrözik mindkét szemléletet. A Rovartani Lapok hasábjain sorra jelennek meg a faunisztikai részeredményeket tartalmazó apróbb-nagyobb cikkek. Igazán átfogó Coleoptera felmérésekre - elsősorban határozás! nehézségek miatt - kevesebben vállalkoztak. Közülük alföldi viszonylatban kiemelkedő Halász Árpád /1902/ makói, Speiser Ferenc /1893/ kalocsai, Vellay Imre /Vánky-Vellay 1894/ Szeged környéki munkássága. Ebben a korai időszakban a determinálás magyar határozók hiján csaknem kizárólag német nyelvű könyvekből történt. Hozzánk legközelebb áll a Seidlitz tollából 1891-ben Könisbergben /Kalinyingrád, Szovjetunió/ megjelent, Erdély faunáját feldolgozó Fauna Transsylvanica. A mü formájában a későbbi nagy faunamunkák /Ganglbauer /1892-1904/, Kuhnt /1912/, és Reitter /1908-1916/ egyik előfutára. Az irodalmi hivatkozásokból tudjuk, hogy gyűjtőink alapvető forrásmunkának tartották Schaufuss /1916/ és Redtenbaeher /1874/ könyveit is. A Fauna Traaasylvanlea kivételével a felsorolt határozókban érthetően a német vagy jobb esetben as erősen leszűkített kösóp-európal régióra találhatók 5kofaunisztikai uta-