Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Ritka Cerambycidákról

lások. A magyar rovarász legfeljebb azt tudhatta meg belőlük hogy milyen mértékű az adott faj előfordulása a német nyelvterület egyes vidékein és ott miben fejlődik. Ezt gyakran ál talánositották és igy a ritkaság nem a magyar viszonyokra vo natkozott. A kritika nélkül átvett adatok azután többnyire /a szóbanforgó rovarrend tüzetesebb hasal revíziójáig ható/ téves következtetésekhez vezettek. Ilyen összefüggésben válnak fokozottan értékessé a századforduló Idején a magyar viszonyokat elemző faunisztikai cikkek. A kialakult faunakép meglehetősen mozaikszerű és minden résztanulmány ellenére óriási terűletek maradtak fehér foltnak. A továbblépés igénye egyre inkább megkövetelte az eredmények összegzését. Ez a feladat a kisebb fajszáaú gerinces taxohoknál lényegesen egyszerűbbnek tűnt. A Magyar Omithológiai Központ koordinálásával 1894-ben meginduló szinkronmegfigyeléseknél már a teljesság igényével léphettek fel. Ebben a munkában két szegedi madarász is részt vett: Lakatos Károly és Zsótér László. Nekik köszönhető, hogy már a múlt század végén tudományosan értékelhető adatok láttak napvilágot a szegedi Fehértó orniszáról. Sokkal nehezebb volt a helyzet a fajokban összehasonlit hatatlanul gazdagabb gerincteleneknél. Itt több, nehezen határozható csoport feldolgozása erősen elhúzódott. A bogarak determinálásához a már emiitett német nyelvű határozók mellett fontos támpontot jelentett minden összehasonlitó gyűjtemény. Sokszor más fogódzó nem is létezett, hiszen a Kárpát medence Coleoptera faunájában tekintélyes számban föllelhető mediterrán, pontuszi, ponto-mediterrán, balkáni, turáni... stb, fajok jelentős hányada tőlünk északra, északnyugatra már nem fordul ©lő. Éppen ezért aki csak tehette, további munkájához korrektül határozott fajokat használt "tipusnak". Az ilyen típusok természetesen nem tévesztendők össze a valódi típusokkal.