Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Ritka Cerambycidákról

Gaskó Béla: RITKA CERAMBYCIDÁKRÓL A oincérek és általában a rejtetten fejlődő más fitofág rovarok ritkasága vagy gyakorisága rendkívül nehezen meghatározható fogalom. Ezek a kategóriák ugyanis részben szubjektivek, részben értelmezésük az idők sorén mélyreható változásokon ment keresztül. Vizsgáljuk meg a kérdést a taxonómia oldaláról. A Kárpát-medencére vonatkozóan nemegyszer szinte lehetetlen kielégítő magyarázatot találni számos Cerambycida faj szórványos előfordulására. Esetenként ugyanis a kérdéses fajok hiánya egyenlő valószínűséggel vezethető vissza ökofaunisztikai tényezőkre és a korábbi felmérések hézagosságaira. Századunk első harmadáig a magyar faunakutatásban a jelenleginél jóval nagyobb szerepük volt a magángyüjtőknek. Különös súllyal érezhető ez az entomológia területén, ahol adataikat ma sem nélkülözhetjük. Ebben a korban a magángyűjtők között széles körben elterjedt az a gyakorlat, hegy előszeretettel törekedtek "ritkább" fajok felkutatáséra. Számunkra azért lényeges ez a momentum, mert a legtöbb hazai közgyűjtemény - beleértve a Nemzeti Múzeum Állattárát is - 1950 előtti Coleoptera-anyaga nagyrészt magángyűjtők hagyatékaiból áll. Ha tehát valamely múzeum régebbi példányaiból kiindulva ökológiai következtetéseket kívánunk levonni, a fenti tényt, mint korrekciós faktort .figyelembe kell venni. /Soós 1958./ Általában nem az a legritkább faj, amelyből a legkevesebb van. Medvegy /1979/a/ a Bakonyi Természettudományi Múzeum cineérgyüjteményét rendezve a nagyon gyakori és a gyakori fajokat összpéldányszámuk alapján szűrte ki. Ez a megközelítés, bár eléggé objektiv, szintén bizonyos módositást igényel* Amenynyiben /éa az esetek többsége ez/ nem kifejezetten Cerambycidákra specializálódott a gyűjtés, feltehető, hogy az egyedszámuk alapján csak gyakorinak tartott fajok jórésze a való-