Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Szuromi Pál: Kondor Béla iróniája

Szuromi Pál: KONDOR BÉLA IRÓNIÁJA A modern magyar művészetben ritkaságszámba mennek á profetikus jellegű, teljességigónyü alkotók. Igaz, már a század elején ott találjuk Csontváry történelemben, kozmológiában gondolkodó festészetét, majd Vajda Lajos látnoki, elkötelezett művészetével folytatódik a sor. Aztán néhány évtizednyi pauza következik. A negyvenes, ötvenes esztendők időszaka ez, amely tele van társadalmi optimizmussal és kényszerű ideológiai, gyakorlati ellentmondásokkal. A művésznővendékek például egy progressziv, forradalmi korszak pátoszos lendületének kifejezésére készülnek, formai eszköztárukban azonban jobbára csak a naturalista, realista szemléletre; esetleg a Bernáth- és Szőnyi-féle lirai szenzualizmusra hagyatkozhatnak. Kondor Béla mindenesetre már itt is kilóg a sorból. Idegen volt tőle az érzelgős festegetés, a kétkedés nélküli valóságlátás. Többet akart ennél. Szembesülni a korral, önmagával meg a kortársi emberrel. S minderről őszinte, látnoki véleményt formálni. Ahogyan ezt a kultúrtörténet nagy moralistái, prófétái tették. Kondor tehát szűkebb környezete, korszaka ellenében lett egyetemes dimenziójú, filozófiai világképü alkotó. Sőt nem túlzás itt a szélesebb földrajzi, kulturális helyzetet is számításba venni. Ne feledjük: a hatvanas évek környékén a képzőművészet világszerte válságokkal küamködik. Szinte kozmikus élménnyé vált "minden egész eltörött" szemléleti dilemmája, s ezzel együtt a művészi jelbeszéd társadalomformáló szerepe is megkérdőjéleződött. Csakhogy Kondor az elhivatott, nagyhitü és szuverén szellemiségű alkotók közé tartozott. Egy hitetlen és részekre szabdalt korban a művészi küldetés komolyaágára, felelősségére apellált, amely még képes együttlátni múltat és jelenkort, egyént éa közösséget. Számára a tartalmi, gondolati értékek az elsődlegesek, s a formai, stiláris kérdések is