Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1983.

KÖZMŰVELŐDÉS - Hegedűsné Dékány Magdolna: Múzeumi tárlatvezetések módszertani problémái

rekek már slap fokon ismerik a tartalom - és a forma összetartozását, egymáshoz való viszonyát, és verkális jelrendszerben önállóan meg tudják fogalmazni. Ezek ismerete alapján eleget tehetünk kibővített nevelési célunk megvalósításának. Vállalkoznunk kell a megszerzett ismeretek rögzítésére, elmélyítésére, további bővítésére, valamint a képzőművészet formanyelvében az általános iskola befejezéséig a jártasság megszerzésére. A középiskolások irányított tárlatlátogatásaiban nagy eltérést látunk, a gimnazisták javára. Ez elsősorban a két iskolatípus eltérő nevelési feladatrendszerével magyarázható. A szakközépiskolákban a közismereti tárgyak óraszáma kevés, művészettörténeti oktatást csak a történelemhez kapcsolódva kapnak - ha kapnak -, műalkotás-elemzést pedig egyáltalán nem tanulnak. Vizuális látásuk és kifejezőképességuk megáll az általános iskolai szinten. A gimnazisták az új tanterv szellemében pedig három éven keresztül ismerkednek a képzőművészet formanyelvével és a jé*"* tasság fokáról eljutnak a készség fokára. Ennek megfelelően a nevelési feladatokat is - az iskolai forme figye]

e~ vételével, hiszen az életkori sajátosságok megegyeznél', két részre kell bontani. Szociológiai értelenben ez az éietkori szakasz a nemi érettségtől a teljes társadaini beilleszkedésig tart. Ez a folyamat általában a szakközépiskolásoknál az iskola elvégzése után egy-két évre bezárul, mig a gimnazisták nagy részénél, éppen a továbbtanulás miatt a pszichológiailag meghatározott korai felnőttkorba nyúlik. A személyiségfejlődés más területeitől eltérően az értelmi fejlődésben az a kor nem hoz ugrásszerű változást. A fejlődés vonala ezen a téren folyamatos, inkább mennyiségi, mint minőségi jellegű. Új értelmi képességek a pubertáshoz képest már nem jelentkeznek, de a meglévők fejlődése ebben az életkori szakaszban igen gyors, s ez jelentősen hozzájárul a személyiség egészének fejlődéséhez.