Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Csizmazia György: A kurgánok gerinces állatainak vizsgálata

Csizmazia György: A KURGÁNOK GERINCES ÁLLATAINAK VIZSGÁLATA A múzeumi kutatásokban az a szép, hogy a témákban a differenciálódott tudományágak összetetten jelentkeznek. S bizony, ha az ember nem polihisztor, "csak" muzeológus szemléletű ember, a kutatási témák "csak" egy-egy szakkérdéeéhez tud hozzászólni. De ilyenkor jönnek a kollegák segitő tanácsai, útbaigazitésai és közös munkával a legösszetettebb kér dések is eredménnyel oldhatók meg. Igy van ez a kurgánok meg mentésére szövetkezőkkel is. A kurgán kultúra népe a magyar Alföldön már nem sokkal a neolitikum vége után megjelent, s ma is sokfelé meglévő tájképformáló jelleggel rendelkező kurgánok /helytelenül kun halmok/ őrzik emlékét. Őrzik?! Ezek a temetkezési helyül szolgáló halmok a terület magasabb térszinein találhatók, s a közvetlen környékről felhordott talajból épitettek. Ezt bizonyitja az oldalukhoz simuló mélyebb, nedvesebb térszin, s maga a vegetáció is. Magasságuk tág határok között változik, ma többnyire 8-lo m-re emelkednek a térszint fölé. A halmokat fedő összefüggő vegetáció véd az eróziótól, de sajnos egyre több kivétellel találkozhatunk, hiszen épp a mai mezőgazdasági művelés alatt álló, vagy a régészetileg feltárt kurgánok gyors pusztulásának vagyunk tanúi. A modern mezőgazdaság tereprendező, melorizációs mérnöki munkájának sok-sok halom esik áldozatul. Minden témaválasztást valami belső érzés motivál, igy voltam ezzel én is. Diákkoromban gyakran megfordultam a Szatymaztól D-re, a Fehértó hajlatában a "nagyfeketén" meghúzódó kurgánnál. Azóta lassan felszántották, kukoricát termesztettek rajta, egyre olvadt a halom, s alig látszott már. ősszel, mikor tanítványaimat vittem a Fehértóra, megmutatni, felfedezni az őszi tájat, növényeit, s madarait, a kurgán