Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Csizmazia György: A kurgánok gerinces állatainak vizsgálata

helyén egy földgyalu dolgozott, s az elsimított földön egy ügyes gép műanyagcsöveket fektetett. Nyomában szét­túrt cserepek, csontok - mindörökre megsemmisült a kul­túrtörténeti emlék. Ott, akkor fogadtam meg, hogy a meg­lévő kurgánoka t a lehetőséghez mérten, fel kell tárnunk biológiailag is - leirnunk, s mindenképpen szövetkezni kell megmentésükre. A kutatási célkitűzés adott és ismert. S látható, hogy ez a munka csak a múzeumokban folyó kutatások integ­rált szellemi erejével valósulhat meg. Ha a régészek, ge­odéták, néprajzosok, botanikusok, zoológusok segitik egy­mást. Cselekednünk kell, nem sirni, de odacsapni az asz­talra! Előtte pedig az adatokat feltárni, s megindokolni érveinket. Bizonyitott dolog, hogy a kurgánok nemcsak régészeti­leg nagyjelentőségű kultúrtörténeti emlékek, de az Alföld botanikai és zoológiai "mini rezervátumai" is. Olyan fa­joknak adnak utolsó menedéket kicsiny biotőpjukban, ame­lyeket már hiába keresünk a körülötte terjengő és fojto­gató monokultúrában. Kollektiv "génbanknak" is tekinthet­jük a kurgánok biocönózisét, s azok együttes megőrzése kö­telességünk. Másik fontos szempont, hogy a kurgánok csak úgy őrzik meg teljes épségüket, ha azokon védő gyeptakaró és vele együtt funkcionáló állatközösségek élnek. Ez a bi­ológiai védelem óvja a korróziótól a halmokat. Megsemmisí­tésükkel a kurgánok eltűnése megindul, s már csak rövidebb -hosszabb idő kérdése megsemmisülésük. A régészetileg fel­tárt, megbontott csupasz kurgánok visszagyepesitésére, bi­ológiai rekonstrukciójára gyakorlati terveket dolgoztam ki s ez a következőkben kerül megvalósításra: A mezőgazdászok közül sajnos sokan érvelnek úgy, hogy bármelyik fajt "eltávolíthatjuk" anélkül, hogy észrevehe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom