Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Vékony Sándor fazekas

lyi fazekasokat is felkeresték. Igyekeztek meggyőzni a mestereket arról, hogy az eddig általuk készitett, minden fazekashagyományt nélkülöző edények helyett a múlt szá­zadi vásárhelyi mesterek kerámiái a követésre méltó pél­dák. £z azonban kevés meeteroen tudatosult és ezeknek sem volt könnyű a vieszatérés. Vékony Sándor szerint keeerves küszködés volt. Sboen az útkeresésben igyekezett segítsé­get nyújtani a Néprajzi Múzeum, személy szerint Kresz Má­ria volt az, aki megmutatta a régi mesterek munkáinak ér­tékét és ezek követésére buzdított. Az említett változásokkal egyidőben megváltozott a tárgyak szerepe. Mig a 3o-as, 4o-es években is keresettek voltak a paraszti háztartásokban nélkülözhetetlen cserép­edények, addig az 5o-es évektől a múlt századi formákat kö vető kerámiák már csak a lakásdisz szerepét töltik be. Eboen az időben ún. alkotói dijjal is segítették a népművészek munkáját, lehetővé téve igy, hogy időt fordít­hassanak a kísérletezésre is. Vékony Sándor különösen a mázakkal kísérletezett eckat. Egy-egy szín előállításához évekre volt szükség. 12 évig tartett pl. egy bizonvos zöld máz előállítása. A kek máz 2 év után sikerült, volt vi­szont olyan is, pl. egy sárga méz, amit nem sikerült megta lálni. Ugyancsak ki kellett kísérletezni a kemenceépités és a benne való égetés legmegfelelőbb módját. Felmerül a kérdés: miért volt minderre szükség egy o­lyan szakmában, amelynek évszázados hagyománya, kidolgo­zott teennikája van? A múlt század óo-as eveiben a fazeka­sok száma Vásárhelyen 4oo körül veit. A létszámból követ­kezett az erős konkurrenciaharc. A piacon is elsősorban az érvényesült, aki szebb, díszesebb és tecr.nikai kivitelben is igényesebb tárgyat állított elő. Szert, ha más tekin­tetben segítőkésznek is mutatkoztak egymás iránt, szakmai titkaikat féltve őrizték, eredményeiket nem adták át egymá nak, még akkor sem, ha egy-egy mester már kiöregedett a

Next

/
Oldalképek
Tartalom