Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982

RÉGÉSZET ÉS HATÁRTERÜLETEI - Antal Elemér: Az archeoradiológia lehetőségei és korlátai

kiknek munkája nélkül alig tudna tegnapi meggyőződést té* védéssé minőeiteni, 3 remélheti, hogy a holnap igazságkeresői mai tévedését megfelelő és megérdemelt hálával fogják emlegetni. Mint a tudomány minden ágában, az archeoradiologia fejlődésében is megvan a hármas periódus, az emiitett mindent röntgenezés utáni letörés, majd a jelenlegi helyzet, amelyet az jellemez, hogy a vizsgált tárgyhoz alkalmazott technika hozhat kielégítő és pontos eredményt. A sirleletcsontok vizsgálata csak annyiban hasonlit a korábbihoz, hogy egyedül a röntgensugarak maradtak meg, de változott a röntgengép, a film, a szűrők, a sötétkamrai technológia, és belépett a lágyrészhelyettesités. Ezzel a megváltozott technikával értünk el olyan képminőséget, amelyet az élő emberek vizsgálatánál követelünk meg, igy a eirleletcsontdiagnosztika megközeliti a szövettani diagnosztikát, a határesetek eldöntéséhez kell csupán szövettani, vagy elektronmikroszkópos vizsgálatot, kiegészitést kérni. A nemrégen megjelent géptipussal, amely lehetővé tette az igen vékony csontok, rétegek vizsgálatát, lehetőség van már cserepek és festmények röntgenezésére is. Jelenleg ott tartunk, hogy reprodukcióra tökéletesen alkalmas képek készülhetnek. Mégis úgy gondolom, udvariatlan hálátlanság lenne azt mondani, hogy a folyóiratokban, szakkönyvekben látható képanyag nem használható, a bemutatásra szánt elváltozást csak nagy fantáziával és legfeljebb öreg röntgenes sejtené, emiatt drága játék folyik, amellyel az amúgy is jól látható orditó elváltozás jelenik meg. Biztosan ismert az a tény, hogy a legjobb fényképet is mennyire el lehet rontani meg nem felelő technikával és silány papiron, de az is tény, hogy csak jó képről lehet jó reprodukciót késziteni. A televiziós-képerőeitős röntgenberendezések segítségével hatalmas segitséget kaptunk a cserepek elővizsga-