Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.
Néprajz - Juhász János: A karácsonyi asztal ételei a csongrádi néptáplálkozásban
de nem ritkán lekváros, túrós rétes készült, meg mákos, ritkábban diós béles. A tészták kisülése után a böjtöt kevésbé szigorúan vevók ebből vacsoraképpen mór fogyasztottak, de ez inkább csak a levágott sarkok, maradékok csipegetése volt, legfeljebb az ebédről maradt ételekből ettek még valami keveset. Az éjféli miséről hazaérkezvén szinte kötelező érvényű volt, hogy mindenkinek ennie kellett kocsonyót, amit ez alkalommal angyalkocsonyónak neveztek. "Mindenkinek enni köllött azt a kocsonyót, mer 1 valahun nem ettek kocsonnyót éjfélre, aszongyók, hogy a gerendóbul vér csepegett." De, ha ily szigorúan nem is tartották magukat a kocsonyaevés szokásához, mindenki evett, ha csak néhány falatnyi ételt is. Karácsony első napján étke z és vonatkozáséban a szokások mór nem tartalmaztak szigorú előírásokat. Karácsony böjtje véget ért az éjféli misével, s a karácsonyi étkezés bőséges volt, zsíros húsételekben sem szűkölködött. Gyakran készítettek töltött káposztét /szármát/, de mivel karécsonyra általában már disznót vágtak, így a pörkölt is általános volt. - A baromfihús fogyasztásét mellőzték. - A sült tészták voltak hivatva az étkezésben is kiemelni a karácsonyi napok ünnepi jellegét, hiszen ha rétest készítettek is más alkalmakra, a béles kizárólag karácsonyi étel volt. A szokások változásét a karácsony előtti nap kötött étkezési formában és ételeiben többféle hatás is megindította, illetve erősítette. - Az első világháborút követően a polgári konyha számos terméke és módszere viszonylag gyorsan terjedt és jutott le a parasztság bizonyos rétegeibe. Az iparosodás számos olyan új anyagot és technikát kínált, amely mindinkább kiszorította a paraszti konyha hagyományos készítményeit. /Ezek közül a répacukor
