Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Juhász János: A karácsonyi asztal ételei a csongrádi néptáplálkozásban

a az ég madarainak ezént morzsa, ételmaradék mennyiségét nem bízták mindenhol a véletlenre. Voltak családok, ahol egy külön tányért tettek az asztalra, s abba mindenki tett egy kanálnyit a saját életéből. Vándorokra, távollévőkre, halottakra gondolva követett szokésok: - Az asztal sarkán elhelyeztek egy üres tényért, hogy abból az esetleg étkezés közben érkező vándcr, hazatérő családtag ehessen. - Az első és második világháborút követő években az üres tányérhoz a háborúban "odamaradt" katona családtagot várták vissza, s még az esetben is így várták, ha már tudtok, hogy meghalt. - Ez a jelenség talon arra mutat, hogy az a - bizonyos népeknél máig is élő - szökés elevenedett fel, mely szerint karácsony estéjén a halottaknak ételt vittek a temetőbe. Az asztalnál az ülésrend nem volt megszabva, de a gazdaasszonynak ebéd közben nem volt szabad felállnia, mert akkor nem lesz jól ülő kotlósa. - Helyet foglalva a csalódfő, több generációs csaléd együttélése esetén a legidősebb férfi köszöntötte a családot ezekkel a szavakkal: "Meghagyta az isten élnünk karácsony bűjtyit. Adja az isten, hogy több számos esztendőbe élhessünk még, erővel, jó egissiggel, léleküdvösséggel. Dicsértessék a Jézus Krisztus!" - Ezutón elmondtók a Miatyánk-ot és az Üdvöz légy Máriát, s ekkor volt szabad az ételhez nyúlni. Az étkezést befejezve az asztalt az éjféli misére való indulósig le kellett szedni, az alója berakott takar mányféleket ki kellett vinni, a konyhóban teljes rendet kellett csinálni, mert a következő napon - karácsony napján - tilos volt dolgozni, illetve csak az állatokat látták el délután. A gazdaasszony a délutánt sült tészták készítésével töltötte, amelyek már a karácsony napi asztalra kerültek, s nem voltak bojtos ételek. - Leggyakrabban diós és mákos 88