Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Juhász János: A karácsonyi asztal ételei a csongrádi néptáplálkozásban

Állatokra vonatkoztatva: Az asztalhoz készített szólás és szemes takarmányokból az éjféli misére való elindulós előtti etetés alkalmával /amely helyettesítette a következő napi - karácsony első napi - reggeli etetést, ami az ünnepi dologtiltés miatt elmaradt/ adtak egy kis porciót a jószágnak, hogy egész éven át egészségesek legyenek, a maradékot pedig gondosan megőrizték, hogy, ha év közben megbetegedett a jószóg, adhassanak neki belőle. Az etetés után az itató vödörbe, vagy vélyúba az asz tálról kihozott piros almát tettek, s ha erről ittak az állatok, úgy tartották, egész évben egészségesek lesznek. "Vót máskor a marhák közt, hogy elfanyalgott, nem ivott, - éfélkó, mikó itattunk, hát szinte akkó meg mind rohant a vélyúra, ivott minnyója, jólakott a szép piros almórú." A lovak itatáséhoz hozzátartozott az is, hogy a gazda napközben fogott egy verebet, azt itatás alkalmával karhosszúságnyi madzaggal odakötötte a vályúhoz, hogy röp ködve szabadulni próbáljon, s olyan elevenek legyenek egész évben a lovak, mint a veréb, illetve ahogy a veréb okozta ijedtségtől az itatás alkalmával felélénkültek. Az asztal alá helyezett fias kukoricát a gazdaaezszony etetéskor a tyúkok elé vetette, hogy egész évben jó tojók legyenek. Az asztalon összegyűlt morzsét többféle módon is fel hasznóltók. Étkezés utáni asztalbontáskor az abroszt négy sarkán felhajtották, a morzsát középre rázva összegyűjtötték és az éjfél előtti etetéskor adtak ebből is a jószágnak, mint egészség óvó eleségből. Lós részét ennek is megőrizték és az év közben előforduló betegségek alkalmával adták az állatoknak. - Mások asztalbontás után az abroszt kivitték az udvarra s egy alacsony ól tetejére szórták a morzsát, mondván: "Az ég madarainak is legyen karácsonya!" - A betegségmegelőzést, gyógyítóst szolgáló