Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Szenti Tibor: Gabonatárolás a vásárhelyi tanyákon

Szenti Tibor: GABONATÁROLÁS A VÁSÁRHELYI TANYÁKON A hódoltság után megült szállásföldeken 1743-tól, a Puszta elkülönülése után megjelentek az állandó épületek. A XVIII. század második felében kialakult művelési övezetek közül a tuguriális területen elsősorban szemtermelést folytatnak. A földművelési rendszer fejlődésével a gabonahozam növekedik. A nagy portójú városi házból a termelés és a raktározás jelentős része átkerül a szállésokra. E két tényező alapvetően hozzájárult a mind belterjesebbé váló mezőgazdasági termelés kialakulásához. Az így létrejövő szállási üzemforma megkövetelte, hogy a termelt gabona egyrészét helyben raktározzák és fogyasszák el. 1. A régészeti feltárások alapján tudjuk, hogy a gabonaraktározés legkezdetlegesebb módja, a földbevájt gabonásvermek használata Vásárhelyen a neolithikumig nyúlik vissza, és mivel ezt a vidéket az évezredek során mindig földművelő nép lakta, a gabona vernelésének szokása szinte megszakítás nélkül élt tovább. A magyar lakosság a honfoglalás óta veremben tárolta a gabonát. Különösen nagy jelentősége volt ennek a hódoltság alatt, amikor a vermelés a termés elrejtését is célozta. A XVIII. század második felében a vásárhelyi szállásokon is elterjedten alkalmazták a gabona vermelését. A legtöbb verem a tanya portáján, a tanyahéz közelében, az udvaron vagy a szűrőn épült; de egy levéltári adatból megtudjuk, hogy "Nagy János Ur lo.őkre az Szállésárul el szabadulván, Dénesi Péter Szállásán a' Részes akolyba rekesztette, és égvik közülük ott az veremben döglött, Arra való nizve, hogy Dénesi Péter az aklyában vermet tartott..."

1 A felül keskeny szájjal, tapasztott széjperemmel rendelkező, agyagfedővel, letapasztással vagy ledeszkázással