Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Juhász Antal: A réti mészkő kitermelése és alkalmazása a Duna–Tisza köze déli részén

tói jelentős igényt támasztott a terméskő, mint alapozó nyersanyag iránt. A kisteleki és a pusztaszeri kővágók azokban az években 600 forintért vágtak egy kubi terméskövet. A 60-as években egy kubi kő óra Kistelek környékén 12oo forintra emelkedett. Ebből a föld tulajdonosát - a termelőszövetkezetet, a községi tanácsot vagy magánszemélyt - általában 3oo forint illette. A kc'vágás ismét jól kereső foglalkozóssó vált. Vidékünkön az 197o-es évek elején szűnt meg a réti mészkő kitermelése, ami azzal függ össze, hogy falun is tért hódított sz épületek beton alapozása. A korábbi években a terméskövet nemcsak alapozásra használták, hanem sok új lakóház lábazatát is ezzel rakták ki. A darázskő föltűnt a tanyaiak mindennapi használatéban is, pl. káposztasavanyításnél olykor a káposztáshordó nehezékéül szolgél. Alkalmazták útalapczásra is: az 194o-es évek elején réti mészkőből vetették meg a Dudapest-Szeged közötti műútról Csengelére vezető bekötőút és a Szeged-Felsőközpont /3al&stya/ - Forráskút közötti makadámút alapját. összegezésül elmondható, hogy a réti mészkő kitermelésére századunkban egy munkabíró, szegényparaszt eredetű réteg vállalkozott, amely az eszközök célszerű alkalmazásával, megfelelő tapasztalattal munkájának olyan specialistájává vált, mint az iparengedély nélküli paraszt építők, nádazók, kemencecsinálók. A kővágásnak közösségi, bandés munkaszervezete nem alakult ki. Úgy tűnik, ez a hozzáértést igénylő munka inkább individuális jellegű. Gyakran ketten dolgoztak együtt, de az igazi specialisták jobbára egyedül. A kővágás mint egy természet adta nyersanyag föltórása, kitermelése, a kővágók élet- és munkamódja pedig egy specialista réteg megismerése szempontjából érdemes a néprajz figyelmére.