Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Juhász Antal: A réti mészkő kitermelése és alkalmazása a Duna–Tisza köze déli részén

Üllés, Pusztaszer - és két Bécs-Kiskun megyei község Csólyospálos és Kömpöc - határéban végeztem gyűjtést és több kővógó specialistával beszéltem. Kivágással ugyan már évek óta egyikünk sem foglalkozik, de két specialistával, két különböző lelőhelyen sikerült a kitermelés munkáját rekonstruóltatnom és a munkamenetet lefényképeznem. Az előkészületekhez ásót, lapótot, csókónyt, magára a Icővégósra tömör, mindkét végén acélozott hegyben végződő vasrudat használtak, amelyet kovácsok készítettek használt kocsitengelyből, hulladékvasból. A rúd súlya 16-2o kg, de akadt olyan kővógó, aki nehezebb rúddal hasította a követ. A kutatott területen szózadunkban valamennyi kővógó azonos eszközökkel dolgozott. A munkafolyamat bemutatását mellőzve ezúttal inkább a terméskőfejtésre vállalkozó parasztembereket, teljesítményüket, keresetüket, természetismeretüket ezeretném jellemezni. Követ vágni földnélküli és egy-két holdas szegényparasztok mentek el, akik az aratórész, a harmados kukorica, a napszóm mellett egyéb kereseti forrósra is rászorultak. Az 193o-as években több tanyai szegényparaszt a vályogverés mellett foglalkozott kővégással. Hosszabb időn ét csak erős, szívós férfiak birtok a munkát. Ám a testi erő nem volt elegendő hozzá. Abból lett jó kővógó, aki testi ereje mellett megfigyelte a kő "természetét", ügyesen alkalmazta a tapasztaltakat. Kisteleken ismerek olyan kővágót, akinek apja, nagybótyja is vágta a követ, egy másiknak az apja tanyai barkácsoló volt. Az ügyes kővógó mór a fejtés kezdetén következtetni tudott a kő minőségére: "Mikor rédobom a rudat, a zöngése elárulja, hogy jó a kő vagy csak kőképződés." Megkülönböztették az ún. darézsfészkes vagy morzsás követ, amelyben kis üregek, járatok képződtek, mint a darázsfészekben. Ez gyengébb minőségű, puha kő, de épület-alapozéshoz megfelelt. Valószínű, ebből a megnevezésből eredt,