Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Természettudomány - Gaskó Béla: Salix alba /L./ tápnövényű Cerambycidák Körtvélyesen

Gaskó Béla: SALIX ALBA /L. / TÁFNCVÉNYÍJ CERAMBYCI1ÁK KQRTVÉLYESEN Valamely xilofág Coleoptera /jelen esetben Cerambycida/ tartós megtelepedése egy területen mindig több tényező együttes függvénye. Monofóg /vagy közel mcnofóg/ specieseknél ezek közül a leglényegesebb a kérdéses tápnövény megléte. A szabályozás előtti Tisza-vidéken egész Csongrád megyében - igy Körtvélyeeen is - Salix térsulésok domináltak. Bél Mátyás /1732/ megyénkben egyedül a Tisza-ártér füzeseit említi jelentősebb erdőként. Érdekes, hogy ezt sem mindenütt. Az alacsonyabb fekvésű vízéllósoe részeket nagy kiterjedésű nádasok borították. A szomszédos Csanód vármegyében viszont már tölgyesekről ír. Igaz, hogy ezeket újonnan telepitetteknek tartja /Bél 1732/. A Maros völgyét ebben a xoroan kisebb megszakítósokkal az erdélyi hegyekig erdők szegélyezték. Ez világosan kiderül mind a II. Jőzsef uralkodása alatt történt I. katcnai felmérés vonatkozó szelvényeiből /1733-54/, mind Zakariás, Johann Sax 1787. évi térképéből. A fenti munkák a Körös-torkolattól délre eső Tisza-szakaszt /a Sax-féle térkép a torkolatig terjedően/ mocsaras részként tüntetik fel, igen kevés féval. Ez Uherkovich /1971/ felosztását alapul véve a folyó alsó és középső folyásénak hydrológiai és erdőviszonyaira is bizonyítottnak tekinthető. A két terület közötti különbség a szabályozások módosító hatosa ellenére napjainkig fennáll. A Tisza Csongrád megyei hullámterein ugyanis különböző facieseikkel és kultúr-konszociációikkal együtt a Salicetum albaefragilis és a Salicetum triandrae társulások a meghatározók /Timár 1953, Bodrogközi 1966/. A Maros hullámtér erdeiről mindez legfeljebb a 35. folyamkilométerig mondható el.