Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Művészettörténet - Szuromi Pál: A Mednyánszky-kutatás gondjai és lehetőségei

Szuromi Pál: A MEDNYÁNSZKY-KUTATÁS GONDJAI ÉS LEHETŐSÉGEI Mednyénszky László élete és festészete a kortársak jó részét éppúgy zavarba ejtette, mint az utókort. A szá­zadforduló szellemi közéletében afféle különcnek, csoda­bogórnak könyvelték el az arisztokrata származású művészt. És nem is egészen alaptalanul. Mert a folyamatosan vándor­ló, külsőségekkel mit sem törődő Mednyénszky hol főúri vagy művészkörökben bukkant fel, hol pedig egyszerű pa­rasztemberek és városszéli csavargók között. Szinte két kézzel osztogatta vagyonát, pénzét a rászorulóknak, ugyan­akkor művei egy részét is nagyvonalúan szétszórta, elaján­dékozta. Ellentmondásokkal átszőtt egyéniségében sajáto­san együtt volt az önzetlen jóság és a konok puritanizmus; a szemlélődő, merengő hajlam s a kóborlós ösztöne. Tiszta szellemi életforma megvalósítósára törekedett, közben mind­untalan érezte a "test ördögének" erejét; közösség utón tapogatózott, szociálreformeri terveket szövögetett, ám mindvégig magányos ember, magányos alkotó maradt. De azt is tudjuk: Mednyónezky László a kortárs hazai festészet egyik elismert alkotója. Igaz, művészetének leg­jelentősebb darabjait, a döbbenetes erejű csavargóképeket, továbbá a háborús tematikájú munkákat csak töredékesen is­merte a hazai közönség, hiszen e művek többnyire Francia­országban vagy Olaszországban voltak. Változékony felfogá­sú tójképfestészetével viszont egyre-másra felcsigázta az érdeklődést, egyszersmind rangot vívott ki magának. Jólle­het párás-borongós hangú képei nyomón ködembernek titulál­ték, később meg azt mondták róla, hogy opált onusokban, majd színorgiéban látja a vilógot, de hát a szüntelen meg­újulás, a legadekvátabb kifejezési formák kutatása művé­szetének lényegéhez tartozott. Pontosan érzékelte ezt Lyka Károly, aki több írásában is foglalkozott Mednyénszky pik­túra jávai. S nemcsak téjfestészetének esztétikai, művészi

Next

/
Oldalképek
Tartalom