Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Művészettörténet - Szuromi Pál: A Mednyánszky-kutatás gondjai és lehetőségei

Szuromi Pál: A MEDNYÁNSZKY-KUTATÁS GONDJAI ÉS LEHETŐSÉGEI Mednyénszky László élete és festészete a kortársak jó részét éppúgy zavarba ejtette, mint az utókort. A századforduló szellemi közéletében afféle különcnek, csodabogórnak könyvelték el az arisztokrata származású művészt. És nem is egészen alaptalanul. Mert a folyamatosan vándorló, külsőségekkel mit sem törődő Mednyénszky hol főúri vagy művészkörökben bukkant fel, hol pedig egyszerű parasztemberek és városszéli csavargók között. Szinte két kézzel osztogatta vagyonát, pénzét a rászorulóknak, ugyanakkor művei egy részét is nagyvonalúan szétszórta, elajándékozta. Ellentmondásokkal átszőtt egyéniségében sajátosan együtt volt az önzetlen jóság és a konok puritanizmus; a szemlélődő, merengő hajlam s a kóborlós ösztöne. Tiszta szellemi életforma megvalósítósára törekedett, közben minduntalan érezte a "test ördögének" erejét; közösség utón tapogatózott, szociálreformeri terveket szövögetett, ám mindvégig magányos ember, magányos alkotó maradt. De azt is tudjuk: Mednyónezky László a kortárs hazai festészet egyik elismert alkotója. Igaz, művészetének legjelentősebb darabjait, a döbbenetes erejű csavargóképeket, továbbá a háborús tematikájú munkákat csak töredékesen ismerte a hazai közönség, hiszen e művek többnyire Franciaországban vagy Olaszországban voltak. Változékony felfogású tójképfestészetével viszont egyre-másra felcsigázta az érdeklődést, egyszersmind rangot vívott ki magának. Jóllehet párás-borongós hangú képei nyomón ködembernek titulálték, később meg azt mondták róla, hogy opált

onusokban, majd színorgiéban látja a vilógot, de hát a szüntelen megújulás, a legadekvátabb kifejezési formák kutatása művészetének lényegéhez tartozott. Pontosan érzékelte ezt Lyka Károly, aki több írásában is foglalkozott Mednyénszky piktúra jávai. S nemcsak téjfestészetének esztétikai, művészi