Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Művészettörténet - Szuromi Pál: A Mednyánszky-kutatás gondjai és lehetőségei

értékeit regisztrálta, hanem a csavargóképeket is nagyra értékelte. Az "Ágrólszakadt" című művet példóul a magyar festészet élvonalóba helyezte, akárcsak néhány kiemelkedő színvonalú tájképi alkotását. Fóként Mednyánszky tájképfestészetét elemzi Malonyay Dezső önálló könyve is, amely még a művész életében, 19o5-ben került nyilvánosságra. Közismert, hogy rendhagyó dolog volt ez a szózadforduló idején. Kevésbé különös viszont az utókori értékelések és kutatósok alakulása. Nem mindha huzamosabb időre kiiktatódott vagy elfelejtődött volna Mednyánszky Lószló életműve, inkább további egyoldalúságokkal, értékeltolódóeokkal találkozunk. Az egyébként kiváló Genthon István "Az új magyar festőművészet története" című kötetében példóul a "romantikus realizmu. ba" sorolja az alkotó produktumait, s alig tagadja idegenkedését ettől a művészettől. Mintha zavarta volna a festő szélsőséges, különc egyénisége, s a tömérdek vóltozó színvonalú művel is nehezen tudott mit kezdeni. És az 1962-es kiadású "liagyar művészet "-ben is visszaköszönnek Genthon ítéletsi. Azt eláshatjuk többek között: "Következetes fejlődésről vagy zsák fejlődés nyomairól Mednyánszky esetében bajos beszélni." Akárhogy is nézzük: visszalépés ez a Lyka-féie értelmezéstől, hiszen a kategorizálás és a minősítések egy része kevésbé megalapozott . Annál igényesebb, előremutatóbb értékelést nyújt Kállai Ernő 1943-ban kiadott Mednyánszky-könyve. Voltaképpen mindmáig ez a legtárgyilagosabb, legsokoldalúbb elemzés. Kóllai igen sok művet felkutatott, köztük szlovákiai és francia lelőhelyeket. Óvatosan bánt a datálésokkal, s fél évtizedes szakaszok szerint kategorizálta az alkotásokat. Ugyanakkor biztos érzékkel észrevette az életműben felfedezhető konzekvens m'vészi előrehaladást, egy percig sem kételkedett, hogy Mednyánszky a modern magyar festészet