Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Új- és legújabb kor történet - Sipos József: Az építőipari munkásblokk megalakulása Szegeden

kat pótolni és a most jövő télre szükségleteiket beszerezni, akik az egész szezon alatt dolgoztak. De sokan vannak /kőművesek, ácsok, festők, kőfaragók, tetőfedők, épületasztalosok, bádogosok, szerelők, segédmunkások stb./, akik az egész munkaidény alatt csak pár hónapot, sőt vannak, akik csak néhány hetet dolgoztak. Ezek a múlt téltől teljesen kimerítve tengették át magukat a nyári munka idején is és most élelmiszer, ruha és tüzelőszer nélkül köszönt rájuk egy újabb zord tél." Rámutattak, a helyzetet súlyosbítja, hogy n

azok a gyári üzemek is, melyek az építőipari munkások egy részének családtagjait foglalkoztatták és 14-20 pengős heti keresetet nyújtottak, redukált létszámmal dolgoznak és a munkások további elbocsátása is folyamatban van." A munkanélküliség súlyos problémájának enyhítésére a vezetőség javasolta, hogy 1. a város teremtsen anyagi alapot, amelyből "azok az építőipari munkások, akik saját hibájukon kívül a munkaidény alatt csak rövid ideig dolgozhattak, és ennek következtében családjukkal együtt nélkülöznek, segélyben legyenek részesíthetők; 2. a jövő esztendőre a tervezettnél nagyobb arányú építkezési programot dolgoztassanak ki; 3. az állami és a városi munkák versenytárgyalásainál részesítsék előnyben azt a vállalkozót, aki kötelezettséget vállal, hogy "mindaddig, mig Szegeden munkanélküli építőmunkás van, vidéki munkást nem alkalmaz,... és a vállalt munkánál maximálisan csak napi 8 órán keresztül fog dolgoz-