Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Gaskó Béla: A Fehér-tó természetvédelmi problémáiról

Néhány érdekesebb bejegyzés a régi leltárkönyvből: Csigaforgató /Haematopus ostralegus L./ 1906 Fehér—tó Zsótér L. Ugartyulc /Burhinus oedicnenrus L./I9OI V.3. Fehér-tó " Reznek /Otis tetrax L./ Szeged " Vékonycsőru póli /Numenius tenuirostris Vieill./ 1893. III. Fehér-tó Zsótér László. A tó és a környező)ősszikes számos új problémát tartogatott a legkülönbözőbb taxonok szakemberei számára. A harmincas évektől mind inbenzívebbé váló zoológiai és botanikai kutatások igazolták azt a szikesekre általános érvényül szabályt, hogy az előforduló kevés fajt nagy egyedszám képviseli. A 7.-től eltérő pH a legtöbb élőlény számára pesszimunfaktor! Bár néhány kryptogám növény, Protozoa és Ihseota hazánk területére új fajnak bizonyult, a tó igazi értókét mégis a madarak jelentették. Beretzk Péter több évtizedes munkássága során mintegy 240 madárfajt figyelt itt meg, köztük 63 fészkelőt. A széki lile /Charadrius alexandius L./ többszáz párja élt egykor a szikes pusztán. A gulipán /Recurvirostra avosetta L./ rendszeresen költött a hatvanas évek közepéig. Az 1950-es években kb. I50 pár fészkelt a tavon. A gólyatöcs /Himantopus hiraantopus L./ és a piroslábú cankó /Tringa totanus L,/ 4-25 párban volt jelen. Előfordult a széki csér /Glareola pratincola L./ is. Vonuláskor a sárjáró /Limicola faloinellus Pont./, a lócsér /Hydroprogne caspia Pall./, a kőforgató /Arenaria interpres L./, a kisgoda /Limosa lapponica L./ és a kis si-