Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Gaskó Béla: A Fehér-tó természetvédelmi problémáiról

rály /Larus minutus Pall./ feltűnése bizonyította a "Vadvízország" páratlan madártani értékét. 1932-ben új fejezet kezdődött a tó életében. Ilatolyai Pap Istvánnak, a Szegedvidéki Armentesítő és Belvizszabályozó Társulat főmérnökének tervei alapján megépítik az algyői főcsatornát és az I-XX. számú tórendszert, mintegy 900 hold területen. A rminka során egyre nagyobb részét hódították meg az ősszikesnek. Valamit tehát tenni kellett, annál is inkább, mert 1935-ben megjelent a második magyar erdőtörvény, amelynek természetvédelmi része erre módot adott. Beretzk Péter dokumentumokkal igazolta, hogy a tó megmentése a huszonnegyedik órához érkezett. Indítványára a város törvényhatósága a 228/1938 számú határozatával 280 holdnyi területet védetté nyilvánított. Hosszas tárgyalások után a földművelésügyi miniszter II3 559/139 fö.i.ü.o. határozat megerősítette a városi döntést, és egyben a védett rész nagyságát 350 holdra emelte. A halgazdaság tovább terjeszkedett. Beretzk Péter 1936 és 19^5 közötti munlcái a madarak sorsáért vívott, nemegyszer reménytelen küzdelmét tükrözik. Az idő múlásával a termőhelyi viszonyok is alaposan megváltoznak. Az évenkénti vízcserék kimosták a szik alkotóelemeit. Hatalmas területeket borít el a nád, a sziki sás, és olyan részeken is megjelennek a falc, ahol korábban a kedvezőtlen termőhelyi viszonyok következtében nem élhettek volna meg. A megemelt vízszint nem kedvezett a szikes tóra eredetileg jellemző madárvilágnak. Ezek vagy elvándoroltak, vagy