Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Gaskó Béla: A Fehér-tó természetvédelmi problémáiról

József uralkodása alatt történt katonai felmérés és GyörgyJózsef 1822. évi térképe szintén kisvizes állapotokat rögzít. Kerle Antal I855 körül nagyjából a 80,5 méteres szintnek megfelelően ábrázolja a tavat. Ballá Antal 1788. évi és Giba Antal 1340-es munkája magasabb vízállásról tanúskodik. Találóan jegyzi meg Beretzk Péter: "Árvizes években a halászat volt kifizetődő, aszályos években a tófenék nyújtott legelőt", Kimagaslóan jó halfogás volt 1917-ben /1313 1/ és 1919-ben /3200 q/. 1920-ban és 21-ben viszont az alaposan kiszáradt tóban szinte valamennyi hal elpusztult. A régi, halászok elbeszélései szerint kárászból, keszegből és pontyból volt a legtöbb, de a már említett vízrajzi kapcsolatok hatására a legtöbb tiszai hal előfordult a tóban. A XVIII. század végén megindul a Fehér-tó természettudományos vizsgálata. Hoff

mans

egg, a kiváló német természetbúvár és rovarész írja egykori fehértavi vadászatairól, hogy vagy húsz fajta sneff került a birtokába, de körülbelül ötven fajta van itt, "amit alig hinne az ember, ha nem látná." A múlt század végétől a néprajzban és zoológiában egyformán járatos vadász, Lakatos Károly már jónéhány tudományos értékű leírást közöl a Fehér-tó madarairól, és az itt élő emberek életéről. Ebből az időből kerülnek be az első madárak a Szeged Városi ?hizeura gyűjteményébe, elsősorban Zsótér László ajándékaiként .