Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Dömötör János: A vásárhelyi festészet „kis- mestere”: Barkász, Darvassy, Pogány

Darvassy István /1888. ápr. 20./ esetében a születés, Pogány Ferencnél, aki Budapesten indult életútjára /1886. dec. 2./ a halál vásárhelyi bekövetkezte /1930. febr. 22 ./ Jelenti ezt a biográfiai tényt. Darvassy és Barkász elég fiatalon elkerültek ugyan, éppen képzőművészeti tanulmányaik miatt szülővárosukból, de Darvassy élete végéig, Barkász pedig hosszú időn át nyaranta rendszeresen visszatértek a Vásárhely közeli Tisza holt ág melletti egykori halász faluba, Mártélyra. Nincs még egy magyar falu, amelyik ilyen sok alkotóval Tornyaitól, Endre Bélától, Medgyessy Ferenctől, Rtidnay Gyulától Novotny Emil Róbertig, Németh Józsefig, Fejér Csabáig, Szalay Ferencig - és oly számos helyi ihletésű művel írta volna be a nevét a magyar képzőművészet történetébe, mint ez a közel kétezer lelket számláló község. Az ok nyilván az itteni tájnak abban a kettős élményt nyújtó lehetőségében van, mely a Tisza-töltésen kivül a szikrázó kemény sziket, az ártérben viszont a víz, a fák, a tisztások derűsebb, líraibb együttesét nyújtja. A fátlan szegény kis tanyák a kietlen rónán a földdel keményen küzdő szántóvetők világáról adtak hírt. Szintén találkoztak itt aj művészek, a halászok csendes, nyugalmas, a mesterségen túl a szerencsétől is függő munkajávai. Hármójuk munkásságában a táj és a benne élő ember legszélesebben Pogány Ferencnél jelentkezik. Munkálkodó parasztemberekkel, egész alakos falusi leányokkal, legényekkel és a folyómenti fűzek különös architektúrájával, a lombok zöldjének és barnájának együttesével egyként találkozunk festményein. Darvassy István a Tiszán és a falun túl nem érdeklődött az itteni világ iránt. Egy-egy faluszéli putri szines