Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Dömötör János: A vásárhelyi festészet „kis- mestere”: Barkász, Darvassy, Pogány

pittoreszk világán túl egész ide kapcsoló oeuvreje a mártélyi Holt-Tiszát énekli meg. Barkász Lajos életművében kapott legkisebb helyet, hangsúlyt Mártély. Ebben sera a folyó, vagy az alföldi róna, vagy tanya, hanem egy-egy részlet /havas út, fa, udvar/ ragadta meg. Barkász életre szólóbb élményeit a budai helyek adták. A többé-kevésbé azonos táji, emberi élmények, benyomások a három festőművész megjelenítési formájában eltérően, egyénien jelentkeztek. Pogány kapcsolódott leginkább az alföldi festészet előzményeihez, é3 közelebbről mestere, Rudnay útjához. Szívesen használja a sötét háttérből kivillanó fehéret, legyen az főkötő vagy ing. Artéri füzeseinek koloritjában tér csak el ettől az indulástól. Ezekben a müveiben nagyvonalúbb, lendületesebb és színesebb is. Darvassynál érezzük az expresszivitást, de nem a kissé dúlt Kokoschka-i irrealitás vagy a Van-Gogh-i belső izgalom és feszültség szintjén, hanem csak a faktúra vibrálásában, a hideg-meleg, kék-piros színek - nem is izzásában - csak élénkségében. Barkásznál, ha ősöket keresünk Bastien Lepage finom naturalizmusának és az impresszionisták fény-levegő festészetének ötvözete tűnik elénk. A hó porzóan anyagszerű megmunkálása, vagy a felhő mögül sugárzó nap finom, gazdag, árnyalati, hangulati hatása sokszor foglalkoztatták. Részletesebb elemzésre azonban nincs módunk, hiszen a jelen rövid beszámoló csak a kutatás indokoltságát és irányultságát adhatja. Két gondolat mégis ide kívánkozik: Életművük nem a magyar festészet csúcsa, mégis foglalkoznunk kell ve-