Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Zombori István: A Pallavicini uradalom és a falukutatók (Féja Géza és Kovács Imre pere)

kevesebbet kap a valóságos értéknél. Ezért a gróf" a kormányhoz benyújtott földérték igényben az egykori adóalapot jóval meghaladó összeget kért - jelentős talajjavító tevékenységre hivatkozva. /Amit persze nem végeztek, hiszen nem is volt rá szükség/. Ráadásul a kiosztott földért a földhözjutottak kollektive feleltek - azaz, ha valamennyiük nem tudott fizetni, a többinek kellett helytállni. A fentiek ismeretében érthető, ha parasztság helyzete nemhogy nem javult, hanem inkább rosszabbodott, A földhöz jutottaknak nem volt tőkéjük, sem megfelelő igásállatuk. Az egy parasztra jutó két-három hold nem tudta ellátni a családot, különösen úgy nem, hogy a termés jelentős részét elvitte a föld áráért fizetett részlet. A kölcsönök és haladékok révén a legtöbb földhözjuttatott már a 20-as évek közepére roppantul eladósodott. Családjuk eltartásáért kénytelenek voltak továbbra is napszámba járni az uradalomba. A kisbérlők sem jártak sokkal jobban. Gyenge földet kaptak néhány évre, amit ha fáradtságos munkával följavítottak, az intéző a bérlet lejártával visszavett. A Pallavicini család egyik tagja, György gróf gyakran tetszelgett agrárszakértő szerepében. 1923-ban előadást tartott a magyar agrárpolitikáról, amelyben tulajdonképpen öszszegezte a korabeli uralkodóosztály nézeteit. Hibáztatta az 1020-as reformot, mert előre lehetett látni, hogy forgótőke hiányában a kisbirtokosok pénzügyileg töhkr

ernenn

ek. Dicsérte a cselédek helyzetét, akik a biztos, jövedelmező nagybirtok alkalmazásában olyan jövedelmet élveznek, amely megfelel egy 3-10 holdas birtok adómentes hozamának. Mivel az adott piaci