Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Zombori István: A Pallavicini uradalom és a falukutatók (Féja Géza és Kovács Imre pere)

viszonyok között az egyetlen lehetőség az export növelése, a megoldás szerinte csak a nagybirtok segítése lehet. Demagóg módon példaként hozza, hogy mennyivel többet ér egy ezer holdas birtok egykézben, mintha az száz paraszt részére lenne szétosztva. Nem kétséges, hogy a különböző adományok, parcellázások és kisajátítás révén 66000 holdról 40.000 holdra fogyott Pallavicini uradalom a kor viszonyai között az átlagosnál magasabb szintű gazdálkodást folytatott. Ma j o lóságaiban jól gondozott állatok, hatalmas, szakképzett mérnök által kezelt erdőségek voltak, évi 10 000 köbméter fakitermeléssel. Földjeinek hozama szinte minden termék esetében fölülmúlta az országos átlagot. 1925-re elkészült Algyő és Sövényháza között az uradalom saját, hl kilométeres, keskenyvágányú gőzvasútja. Önálló gőzmalma, szeszfőzdéje, fűrésztelepe működött. Három pár Kemna gőzeke, tucatnyi cséplőgépe, gőz kukorica morzsológépe is volt - külön javítóműhellyel. Az uradalmat védő gátak gátőrházait telefonnal kötötték össze. A korabeli szociográfia büszkén említi, hogy Sövényházán és környékén az uradalom 11 iskolát támogatott. De a cselédek és parasztok nem élvezhették a birtok gazdagságát. Ok a saját nyomorúságukat köszönhették az uradalomnak. Az említett iskolák 825 diákjából 461 évismétlő volt. Az egy tantermes, egy tanítós, osztatlan iskolcik épp, hogy írni-olvasni tanították meg a gyermekeket. Sövényházán a gróf intézői valóságos középkori viszonyokat tartottak fenn. A 30-as évek haladó értelmisége fokozott figyelmet szentelt az elmaradott falusi népességnek, a nagybirtokok cselédjeinek. Több munka is készült, amely sanyarú