Múzeumi Füzetek Csongrád 5. (Csongrád, 2002.)

Deák József Áron: A Csongrád környéki táj története a XVIII. század végétől napjainkig élőhelytérképek tükrében

lepítések is zajlottak, pl. Csongrád déli határában (ennek egy részét a rendszerváltozás után kivágták) vagy a Bokrosi-szőlőhegyen és az attól nyugatra eső homoki területeken. Az elmúlt 50 évben a hullámtér lassan az erdőgazdálkodás színtere lett. A hullámtéri szántókat, gyümölcsösöket jó részt felhagyták. Az értékes fajták miatt elhibázott volt az ártéri „dzsungelgyümölcsösök" kivágása. A hullámtéri erdőtelepítésekben Csongrád környékén az őshonos fafajok aránya ugyan jelentősebb az országos átlaghoz képest, de foltokban végig a két folyó mentén sajnos tájidegen nemes nyárasokat is telepítettek. A fűz-nyár ligeterdők egy része természetes sarjeredetű. Elléspartnál tölgyszfl-kőris ligeterdő rekonstrukció is történt, de sajnos az erdőbe csak a kocsányos tölgyet ültették, aljnövényzete igen szegényes. A Györfösben van jelenleg a legépebb ilyen típusú erdő. A privatizáció idején a Köröszugban a Környezet- és Természetvédők Csongrád Városi Egyesületének sikerült több fűz-nyár ligeterdőt megmenteni a véghasználattól. Ez időszakban a gyors haszonszerzés sokakat csábított erdeik letermelésére. A hullámtéri mocsárrétek a területen jórészt a Körös mentén maradtak meg. Ezeket nemcsak a nemes nyárassal való betelepítés, hanem az új agresszív, behurcolt gyomfafajok (gyalogakác (Amorpha fruticosa), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), zöld juhar (Acer negundo)) terjeszkedése is veszélyeztetí, amelyek ma a hullámtéri erdők legnagyobb természetvédelmi problémáját jelentik. Ezek számára külön m-ÁNER kategória van. E fajok akadályozzák a fűz-nyár ligeterdők természetes felújulását is. A mentett oldalon a Bokros-pusztán és a Takács-réten találunk még mocsárréteket. Ezek egyrészt szikesednek (sóvirág megjelenése), másrészt degradálódnak (gyalogakácosodás, csillagpázsitosodás). A területet juhokkal és szarvasmarhákkal legeltetik, ám az állatállomány jelentősen megcsappant (ez is hozzájárulhatott a gyalogakác elterjedéséhez). Bokros-puszta északi felét ráadásul a szocializmus évtizedeiben felszántották. A Körösszög, Tiszasas és Szelevény mentett oldali gyepei szinte mind szikesek (a Körösszögben jó részt cickórós puszták, a Tiszazug déli peremén pedig szikes rétek találhatók). A Nagyrét óparlagjai a mocsárrétekhez közeli állapotot értek el, ám sajnos a privatizáció idején a szarvasmarhalegeltetés megszűnése és a gyepek feltörése e szinte teljesen regenerálódott gyepeket a Rázsonyi-legelő déli részére szorította. Drasztikusan visszaszorultak az ártéri mocsarak. A legveszélyeztetettebb helyzetben talán a lándzsás hídőr-virágkáka társulás (Elléspart, Ugi-rét), a tavi harmatkásás (Mámairét felső fok, Rázsonyi Holt-Körös, Bokrosi holtágak) és a tavi kakás (Karabatató, Takács-rét, Kelem) van. A nádasok és a gyékényesek a holtágak partján maradtak meg leginkább. Állományuk kiterjedése a holtág feltöltődöttségének mértékétől függ. A különféle hínártársulásoknak szintén a holtágak biztosítanak refúgiumot (menedékhelyet). A védett fajok dominálta társulások közül a fehér tündérrózsás a Tiszaalpári Holt-Tiszában, a tündérfátyolos a bokros-pusztai Téfölösben, a sulymos Bokros-puszta holtágaiban, a Köröszug holtágaiban és a Körös hullámtéri holtágaiban, a vízipáfránytársulás a Nagy-Gombásban és a Szakadásban, esetenként Bokros-pusztán vagy a Tisza menti kubikgödrökben fordul elő. A felszántott löszös üledékkel kevert, termékenyebb területeken a privatizáció mindössze a nagy és kistáblás szántóföldek arányának átrendeződését hozta. Megfigyelhető, hogy a települések közelében a kistáblás szántók aránya megnő. A Bökényben és a Kisrétben a zöldségtermesztés mellett a gabona- és takarmánynövény-termesztés, gyü-