Múzeumi Füzetek Csongrád 5. (Csongrád, 2002.)

Deák József Áron: A Csongrád környéki táj története a XVIII. század végétől napjainkig élőhelytérképek tükrében

jellege 50 év alatt sem változott sokat, s saját megfigyeléseim is hasonlóak Tímár akkori tapasztalataihoz. A mentett oldali holtágak partjának jellemző növénytársulása volt már akkor is a nádas (Phragmitetum communis, Soó 1927 em. Schmale 1939,), s állományai sokkal épebbek lehettek, mint manapság. A holtágok hínártársulásai közt említi az un. nagyhínár társulást (Nuphareto-Castalietum albae, ma a tündérrót^a-vitntök hínárral (Njmphaeetum albo-luieae Nowinski 1928) azonosítható (Borhidi, 1999), és annak konszociációját a suljmost (ma Trapeíum natantis, Kárpáti 1963) (Borhidi, 1999). A tündérrózsa-vízitök hínár csak az Alpári Holt-Tiszában élt túl a vizsgálati területen. A holtágak gyorsan regenerálódó víz alatti hínárjaként említi Tímár az érdes tócsagazt (Ceratophyllum demersum) és a fodros békaszőlőt (Potamogeton crispus). E két hínár az érdestócsaga^-hínár {Ceratophylletum demersi, Soó 1927, Eggler 1933) és a bodrosbékas^őlő-hínár (Potamogetonetum crispi Soó 1927) társulásokban különösen a Mámairéti Holt-Tiszánál figyelhető meg nagyobb tömegben. A mentett oldal elhagyott mederágyaiban nádas és tavi kakás társulásokat ír le Tímár. Főleg ez utóbbi társulás jellemzi napjainkban e megmaradt laposokat (Karabata-tó), bár Tímár maga is beszámol arról, hogy a „zug" laposainak zömét beszántották. Tímár szerint a mentett ártér természetes növényzetét, a klasszikus ártéri mocsárréteket, már az 1950-es években sem fedezhettük fel sehol sem, elgyomosodott tarackbúzás (Agropyron repens) fáciese legfeljebb a dűlőutak mentén, útszegélyek árkaiban maradt fenn. A Rázsonyi-legelő óparlagjai, valamint a gát növényzete azonosítható ma leginkább ezzel a társulástípussal. A gátak és csatornapartok egyfajta refugiumként is szolgálhattak a Nagyrét óparlagjainak, propagulumforrást biztosítva az egykori szántók újrabenépesüléséhez. Homoki növényzetről már Tímár sem tud beszámolni Elles parti dűnéjén, ugyanis gyümölcsös volt már akkor is rajta a dombon álló tanya mellett. Ez részben ma is megvan. A domb egy részét azóta beerdősítetették nemes nyárral, régészeti ásatások során pedig feltárták Ellésmonostort. A felhagyott gyümölcsösök helyét puha rozsnokos (Bromus inermis), karcsú perjés (Poa angustifolia) gyep váltotta fel. 7. A csongrádi táj2000-ben A jelenlegi állapotok felmérését már a szerző végezte el topográfiai, erdészeti üzemtervi térképek és múholdfotók értékelésével, amit jelentős terepi munka is kiegészített. A 2000-es állapotok egyszerre mutatják a szocialista mezőgazdaság és a privatizáció hatásait, amely első sorban a kis- és nagytáblás szántóföldek, gyümölcsösök eloszlásában jelentkezik. A szocialista mező- és erdőgazdálkodás számos új élőhelytípusokat adott a rendszernek. Ezek sajnos kis diverzitásúak, tájidegenek, nem szolgálják teljes mértékig az őshonos vegetáció túlélését. Új kategóriának minősíthetők a nagytáblás szántók és nagyüzemi gyümölcsösök. Az iparszerű termelési módszerek bevezetésével a szocializmus évtizedei alatt a meglévő szántókat és gyümölcsösöket (Bokrosi-szőlőhegy és a tiszazugi szőlők) monokultúrákká alakították, s mára már e területek képezik az Alföld alapmátrixát. A szovjet igényeket kielégítő tömegtermelésre helyeződött a hangsúly. Új nagytáblás gyümölcsös- és szőlőte-