Múzeumi Füzetek Csongrád 5. (Csongrád, 2002.)

Deák József Áron: A Csongrád környéki táj története a XVIII. század végétől napjainkig élőhelytérképek tükrében

nem, de a Deák-féle leírásban (1978) szereplő lapos neveknél feltűnő az, hogy azok mind egy-egy személy névéről vannak elnevezve. így feltételezhetően ezek a nevek újabb keletűek, s a folyamszabályzás utáni tanyás betelepülés, illetve a Nagyrét feltörésének időszakából származnak. Valószínűleg a laposok a tulajdonosukról vagy a közelben lévő tanya tulajdonosáról lettek elnevezve. Ilyen XIX. század végi elnevezés lehet a Nagyrét területén: a Sarusi-, a Deák-, a Bódi-, a Forgó-Szendrő-, az Oláh-, a Siha-Kása-, a KovácsLekrinczky (vagy Hamistó)-, a Surányi-, a Tari- és a Makó-lapos. A Tiszazugtól délre elhelyezkedő laposok közül a Tiszasastól délre elhelyezkedő Nagytó volt a legnagyobb kiterjedt nádasaival. A fenn említett alluviális szintbe vésődött medernyomok fölött 3-4 méterrel, a Köröszug északi peremét a Bulla Béla (1951) által leírt LA terasz határolja, ami A terasz folyami homokból, iszapból és folyóvízi úton áttelepült löszből álló anyaga a fenyő-nyír korban rakódhatott le. Maga a terasz a bükk L-ben vésődött ki. Eme teraszba 2 a fenyőnyír korból származó széles meanderek mélyült: a Vadas-ér és a Demeter-ér Szelevény alatt. Nagy (1954) szerint e területen két részre tagolódik. Az alsó szint csak mintegy 2 méterrel emelkedik az alacsony ártér fölé. Ezeket a helybeliek sziget néven említik, ugyanis a terasz ezen részeit határoló morotvák magas árvízi vízszintek idején a folyamszabályzás előtt rendszeresen megteltek vízzel, így a hamar kiszáradó magasabb fekvésű, időszakosan elárasztott morotvákban ártéri mocsarak, míg a viszonylag árvízmentes "szigeteken" mocsárrétek és magassásosok alakultak ki. Ezt Lányi (1845) térképe is jól mutatja. A benyúló ős-meanderek ívei miatt települések csak a magasbb teraszlépcsőn alakulhattak ki, itt viszont egy vonalban több is: Tiszaug, Tiszasas, Csépa, Szelevény. A Serházzugi-rét övzátonysorai közt megbúvó laposok közül majd mindegyiknek volt neve. Sövényházy az alábbi neveket jegyezte fel: Szivágy, Vidrás, Kolokányos, Sutpál, Maroskerék, Kis-és Nagy-Dinnyés, Határfenék, Baltás, Kerekfenék, Hosszúértó, Sártó. Ezek közül a Baltás a Serházzugi Holt-Tisza alsó fokának szinonimja. A kilencesi rész ártéri öblözetéből is említ Sövényházy lapos neveket: Sulymostó, Bürgéstó, Könyekestó, Görbetó, Füljáróér (mélyebb vize miatt kapta nevét), Csikóstó, Bagitó, Dinnyéstó, Gyékényesfenék, Kis- és Nagy-Kilences-tava. A Tisza mentén tehát eg)' kiterjedt északnyugat-délkeleti csapásirányú ártér húzódott keresztül. Természetes növénytakarója e kiterjedt mocsárvilágnak feltehetően a Lányi által leírt "kakás" lehetett. így jelentős területeket borított tavi kakás (Schoenoplectetum lacustris) (laposok), virágkákás-lánd^sás hídőr társulás (Butomo-Alismatetum lanceolati) vagy virágkákás (Butomo- Alismatetumplantaginis-aquqticae), mindemellett a feltöltődött laposokban, meanderekben nádasok és gyékényesek is léteztek. Az alacsony ártérből kiálló, árvízmentes kiemelkedéseket, övzátonyokat az ecsetpá^sitos mocsárrétek (Carici vulpinae-Alopecuretum pratensis) alkotta típusos alföldi mocsárrétek uralhatták, peremterületeiken magassásosokkal (feltehetően éles sasos). Ilyen árvízmentes kiemelkedés volt például Ellésmonostor vagy Várhát. Ellésmonostor geomorfológiai szempontból unikális jelenség. E kétcsúcsú domb dunai eredetű homokból álló övzátony. A dunai eredetet a magas gránáttartalom igazolja. Mindkét terület, árvízmentessége révén a csongrádi vízivilág központja lett, részben állandó településterülettel. Ellésmonostor falva a középkor folyamán a XI. századtól kezdve létezett. A Bor-Kalán nemzetség ekkor építtetett egy román stílusú bencés apátságot, amelyet egy 1306-os oklevél Elleusmo-