Múzeumi Füzetek Csongrád 5. (Csongrád, 2002.)
Deák József Áron: A Csongrád környéki táj története a XVIII. század végétől napjainkig élőhelytérképek tükrében
rendszer leírását lásd a módszertannál). Cikkemben röviden említést teszek az 1950-es évek körüli állapotokról is, amely így 50 évenként mutatja be a táj változásait. A táj történetének feltárása földrajzi, biológiai és néprajzi szempontból is fontos. Napjainkban egyre népszerűbb új tudományág a tájökológia. Az ökológiai megközelítés azért is egyre inkább előtérbe került az elmúlt években, mert egyre jobban rá keüett döbbennünk arra, hogy saját környezetünkben a természetes, természet közeli élőhelyek fogyatkoznak. Más nyugat-európai országokhoz képest ugyan Magyarország még mindig jelentős termeszed területekkel bír, de a régi feljegyzések és térképek tanulmányozásából kiderül, hogy az elmúlt 200 év alatt mit vesztettünk már el. A történeti és aktuális tájökológiai ismeretek (élő és élettelen környezet kölcsönhatása, antropogén befolyásoltság) nemcsak a múlt vagy a jelen számára fontosak, hanem a jövőbeli tájtervezés számára is, hiszen ez adhat alapot a jövőbeli táj rekonstrukciós tervekhez is. Az elpusztult természeti területeken egy természetközekbb állapot kialakításához, a fenntartható gazdálkodáshoz ezen ismeretek nélkülözhetedenek. Az aktuális és történeti tájökológiai vizsgálatoknak napjainkban az Európai Uniós csadakozás igényei, a mezőgazdasági túltermelési válság, a szeszélyesebbé váló éghajlat és vízjárás, az emelkedő árvízi vízszintek és az egyre gyakrabban felmerülő élőhelyrekonstrukciós igények újabb kihívást is jelentenek. A tájökológia mint fiatal tudományág interdiszciplináris megközelítést igényel. A tudományág alapvetően a biológiában és a földtudományokban gyökerezik, ám a történeti tájökológiai kutatásoknak a történelem és néprajz is fontos segédtudománya. A tájökológia egyrészt biológiai objektumokkal dolgozik, de a táj, mint organizációs szint, az élő és élettelen környezeti hatások kölcsönhatását (biogeocönózis) feltételezi, ezért szükséges mind az abiogén, mind a biogén folyamatok vizsgálata (a 70-es évektől vannak olyan törekvések, amelyek igyekeznek a tudományt megosztani (csak biotikus tényezőkkel foglalkozó) biotájökológiai és (csak abiotikus tényezőkkel foglalkozó) geotájökológiai ágra, de ezt a szerző nem tartja szerencsésnek. Az ökológiai tudományágak az egyedfeletti szerveződési szinteket vizsgálják: az ökológia az okokkal, a szünbiológia a megjelenési formával (fenológia) foglalkozik. A nagyobb lépték miatt (100-100.000 km 2 ) az elemi fenológiai vizsgálati egységet az élőhelytípusok (biotopok) jelentik. A tájat élőhelytípusok alkotják, amelyek a táj mintázatát adják. A tájökológia egyik feladata a tájmintázat megjelenésének, létrejöttének, változásainak oksági vizsgálata. A nagyobb tér-idő skála miatt (az itt lezajló folyamatok általában hosszabb idejűek) azonban nemcsak pusztán az egyes élőlények egymás közti kapcsolatával, hanem az élettelen környezeti tényezők hatásával is számolni kell (az élettelen és élő környezeti tényezők együttes organizációját biogeocönózisnak nevezzük). Használatos az un. ökotóp fogalom is, amely egy adott földrajzi területen az élettelen és élő öszszetevők együttes funkcionális, működési és megjelenési egységét jelenti. Az ökotópon nemcsak egy adott élőhelyfoltot értünk (pl. egy erdő), hanem az adott élőhely folt (ez esetben téregység) klimatikus, geológiai, talajtani, hidrológiai jellemzőit is. Troli (1971) szerint így a tájökológia az a tudomány, amely az adott területre jellemző életközösségek (biocönózisok) és környezetük közti komplex ok-okozati viszonyt kutatja, ahol a kapcsolat térbeli elterjedésként, tagoltságként jelenik meg. Risser (1984) tovább bővíti e tudomány vizsgálódási területét, így a tájökológia vizsgálja a térbeli sokszínűség kialakulását, dinamikáját, a különböző tájak egymás közti tér és időbeli kölcsön-
