Múzeumi Füzetek Csongrád 5. (Csongrád, 2002.)

Deák József Áron: A Csongrád környéki táj története a XVIII. század végétől napjainkig élőhelytérképek tükrében

hatásait, a térbeli heterogenitás biotikus és abiotikus folyamatokra gyakorolt hatását és a tájrendezést. Haber (1978), Marosi és Szilárd (1963) valamint Naveh és Lieberman (1984) is a tájökológia gyakorlati, tájtervezésre való, felhasználását hangsúlyozza (Csorba 1997). 2. Módszertan A növénytakaró tehát a tájökológiai rendszerek szerves része. Állandósága, helyhez kötöttsége miatt térben állandóbb, jobban megfogható, térképezhető mintázatot mutat az állatvilágnál. így az egyes tájak egyértelműbb természetvédelmi-tájökológiai célú térképezésére jobban alkalmas, mint a változóbb, helyhez kevéssé kötött, közösség szempontjából többféleképpen jellemezhető, egységesen nehezen kezelhető állatvilág. A vegetáció térképezése kezdetben egyenlő volt a cönológiai (növénytársulástani) térképezéssel, azaz a növénytársulások térképezésével. Az egyes társulások megítélése azonban nem egységes a nemzetközi szakirodalomban (lásd.: Zürich-Montpellier iskola, angolszász vegetációkutatás). A degradált (leromlott) növényzetű területek, települési és agrár élőhelyek társulástanilag nehezen besorolhatók, egyes társulások pedig gyakran túl kis területűek, így már közepes méretaránynál (1:10.000-től) ábrázolhatatianok. Tájökológiai-természetvédelmi szempontból a művelési ágak szerinti kategorizálás (pl. rét, legelő, szántó, szőlő és gyümölcsös, tó, művelésből kivont terület) nem kielégítő. A növénytársulások helyett az élőhelyek térképezése lehetővé teszi a földrajzi adottságok jobb figyelembevételét, az egyes, gyakran nehezen azonosítható társulások nagyobb - de reprezentatív - csoportokba sorolását, a természetes-természetközeli valamint a zavart, degradált növényzetű területek egységes térképezését. Mindez azért is fontos, mert jelenleg nem áll rendelkezésre, az egész országra kiterjedő, részletes, aktuális vegetációtérkép. Magyarországon az MTA-ÖBKI (Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet) vállalta magára e térkép elkészítését. A nemzetközi trendek, a hazai sajátságok és a honi vegetációkutatás eddigi eredményeit figyelembe véve 24-1 új kategóriarendszer született meg széles szakmai konszenzussal. E kategóriarendszerek tapasztalataim alapján egymásra hierarcliikusan épülnek. A felhasználó igénye és a térképezni kívánt terület jellege, nagysága (a térkép méretaránya) dönti el azt, hogy melyik kategóriarendszert célszerű alkalmazni. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretén belül létrehozott és módosított un. m-ANER (módosított Altalános Nemzeti Élőhely-osztályzási Rendszer) (HorváthMolnár et al. 2000)) a hazai társulásokat a jelenlegi eredmények szerint igyekszik nagyobb osztályokba sorolni. Elődje az ÁNER: Általános Nemzeti Élőhely-osztályzási Rendszer (Fekete-Molnár-Horváth 1997.) A kategóriarendszer a természetvédelem oldaláról közelít a természetes vegetációhoz. Jól körülhatárolható, a terepi vizsgálatok alapján könnyen azonosítható, részletes kategóriarendszer áll rendelkezésre nemcsak a természetestermészetközeli, hanem a zavart gyepekre, erdőkre, agrár és antropogén élőhelyekre is. Szintén az MTA-ÖBKI közreműködésével (Horváth-Molnár et al. 2000) készült el CLC (CORINE Land Cover) hazai viszonyokra adaptált, részben módosított kategóriarendszere és az ezt kiegészítő CET-kategóriarendszer (CORINE Előhelytérkép) (Horváth-Molnár et al. 2001). A CET megalkotása és használata azért szükséges, mert a ter-