Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Gabonatermesztés

Az eke mellett a talaj előkészítésének egyéb fontos eszközei: a fogas, a borona és a henger. A vasfogas megjelenése előtt a parasztemberek maguk készítették a fogast egy fakeretre öt keresztfát erősítettek, ezekbe vasszögeket vertek. Szükség esetén munka közben egy darab fát tettek rá nehezéknek.

15 Századunkban ezt a formát kiszorította a használatból a gyári vagy kovácsmester által készített S vag}' Z alakú középnehéz kéttagú vasfogas. Az elfogások földet még tovább egyengették boronával. Vesszőboronák helyben is készültek, de vidékről is hozták őket. Ezeket tüsökboronának mondták, kerete két, akácfából vágott rúdfa, közepét pedig erős ágak alkották, szilfa-, tamarisk- vagy kőrisvesszőkből. Ezek 100-150 cm hosszú suták voltak. Ha a föld nagyon hantos volt, tettek a boronára egy deszkát, ún. veretőt. Erre rá lehetett ülni vagy állni és úgy hajtani a lovat, így a göröngyöket szétverve lazította a földet. A porhanyós vagy homokos talajon vetés utáni magtakarásra használták, kötött talajon rögtörésre is. Szintén a vetőhely előkészítését szolgálták a hengerek, szárazság idején rögtörésre, apró magvak vetése után pedig talaj tömörítésre használták, aszerint, hogy felülete sima vagy szöges, ez utóbbi — ahol a fahengerbe nagy szögeket vertek — az erősen göröngyös talaj elegyengetésére szolgált. Volt közöttük gyári és kisipari előáüítású. A bognárok keményfa rönkökből kialakított hengereiket fakeretbe foglalták, s arra ülőkét szerkesztettek. A gyárak vasból készült sima vagy gyűrűs felületű ló- és ökörvontatásra alkalmas hengereket készítettek. Kötött talajon csak lucerna és répa vetése után hengereltek, homokos talajon a gabona elvetése után is. Tavaszi munka a gabonában az acatolás, melynek szerszáma az acatoló. A hosszú, fanyelű eszköz vas vágóélben végződik, melynek alsó részét V alakban bevágták. Ezzel szurkálták ki a még kicsi gyomnövényeket, hogy tiszta legyen a búza. A konkoly és az acat kiirtását a gabonavetésekből néha gyerekek is elvégezték, mert nem volt nehéz munka. Homokos talajon a vetőhely előkészítése speciáüs eljárásokat igényelt. Egyik ilyen eljárás a szalmázás volt. Őszi szántás előtt a homokot szalmával beszórták és beleszántották, hog)' megfogja azt, a széltől megvédje. A másik módszer szerint a már kikelt rozsvetésen juhnyájat hajtottak keresztül néhányszor, így tömörítve a talajt, hogy a szél ne hordja ki a vetést.

16 A gabona betakarításának kezdete Péter-Pál napjához (június 26.) kapcsolódik. A munkafolyamatra a csongrádi népnyelv a levesz sz

°t ls használja learat jelentésben. PL: „a hétënn lë vesszük az egísz termist."

17 Az aratás sorrendje gabonafélék szerint a következő: őszi árpa, rozs, tisztabúza, tavaszi árpa. Az aratás ideje akkor jött el, amikor a kalász kezdett érni, sárgulni. „Mikó mán láttuk, hogy kezd zsendülni a búza, akkó arattunk." Más megfogalmazás szerint a jó gaz15 Török József: A hagyományos paraszti gazdálkodás munkaeszközei és a velük végzett munkák. Kézirat. 1967. MFMNA. 1978-70-1-3. 16 Szabó Mátyás: Vegyes néprajzi adatok főként gazdálkodás, közlekedés. Kézirat. 1956. NMEA. 6103. 1. 17 Bárdos Lajos: A csongrádi nyelvjárás. Kézirat. CSTLMA.