Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)
V. SZABÓ Gábor: A bronzkor Csongrád megyében (Történeti vázlat a készülő régészeti állandó kiállítás kapcsán)
nagy idő nem telik el, s azokat nem lehet két különálló — egy Koszider-korszak előtti és egy utáni — horizontra osztani. Megválaszolatlan az a kérdés, hogy mi történt a Perjámos-kultúra népével a koszideri korszak után. Hisz például a tápéi temetőt használó közösségeknek a kerámiamüvességében csak korcs változatként van jelen a pécskai telep késői rétegeiből ismert, művészi fokra fejlesztett fazekas-tradíció (TROGMAYER 1975,205., 458. és 687. sír). Az eddig bemutatott halomsíros emlékek mellett jelen van megyénk területén egy sajátos arculatú posztkoszideri művelődés, a Rákóczifalva-csoport, amelynek edényeiben a Marostorkolat környékén sűrűsödő halomsíros emlékekhez képest jóval erősebben felismerhető a középső bronzkori gyökerű fazekasság továbbélő hagyománya (11. kép) (KOVÁCS 1981). 40 A halomsíros kultúra vatyai és füzesabonyi elemekkel átitatott Közép-Tisza-vidéki változatának tartott Rákóczifalva-csoport (KOVÁCS 1981, 93-94) Csongrád megye területéről ismert legnagyobb együttesét Mindszent-Óvoda lelőhelyen tárták föl (TROGMAYER 1985, 9-11). Az itt talált — fémmellékletei alapján a Reinecke BB2 periódusra keltezhető — sírok nagy urnáihoz hasonló darabok felbukkannak Szentes környékén és Csongrád-Felgyön is (TROGMAYER 1992,351— 356). A sírok edényeinek formai és díszítő jegyei arról árulkodnak, hogy azok készítői mind időben mind genetikusan közel állhattak azokhoz a fazekasokhoz, akik a koszideri időszakban használt csanyteleki temető díszes urnáit és svédsisak alakú táljait készítették. A csoport kialakulásának a hagyományos időpontja a koszideri periódus vége, a késő bronzkor eleje a Reinecke BB2 periódus (TROGMAYER 1975, 155; KOVÁCS 1981, 93-94; TROGMAYER 1985, 5-6; BÓNA 1992, 35). Valószínűleg a BC periódust is megérik ennek a művelődésnek a hordozói, habár ezt meggyőző módon bizonyítani nem tudjuk, mivel a két periódus emlékanyagának zöme csak árnyalatokban különbözik, amiket a rendelkezésünkre álló kis szériákban ezért nem lehet szétválasztani. 41 Megyénk területén a Rákóczifalva-csoport emlékei csak temetőkben kerültek elő, településeit s így keramikájának szélesebb formai repertoárját jelenleg nem ismerjük. Ilyen mennyiségű Ieletanyag birtokában egyelőre megoldatlan problémát jelent, hogy mi az egymással való területi és genetikai viszonya e csoportnak és a vele párhuzamosan datálható más halomsíros emlékeknek. Eddigi ismereteink arra utalnak, hogy a korai vonásokat hordozó halomsíros temetők (pl. Szentes-Nagyhegy, Szentes-Ecser) a Rákóczifalva-csoportnál korábban megjelennek annak majdani települési területén is. A későbbiekben a Szolnoktól Mindszentig elterjedő Rákóczifalva-csoport népe a tápéi csoporttal párhuzamosan él megyénk területén, ám a két csoport elterjedése közötti határ egyelőre nem jelölhető meg pontosan. A legvalószínűbb az, hogy a két halomsíros változat között nagyjából a Tisza medre lehetett a választóvonal annak ellenére is, hogy együtteseik bizonyos helyeken megjelennek a folyó mindkét oldalán, egymás településterületén. így például a Rákóczifalva-csoport leletei Csongrád-Felgyön, a jobb parton, a 40 A kárpát-medencei halomsíros körhöz tartozó Tápé- és a Rákóczifalva-csoportokkal egy időben Bácskában egy harmadik halomsíros változat létezik, amely a másik két csoporttal ellentétben inkább a Középső-Dunavidéki halomsíros körrel mutat rokonságot (TROGMAYER SZEKERES 1968; FOLTINY1968). 41 A BB2 és a BC periódusokba tartozó leletegyüttesek szétválasztására jelenleg nincsen követhetőnek ítélhető példa az Alföld halomsíros jellegű emlékeivel foglalkozó tanulmányok között.
