Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)
V. SZABÓ Gábor: A bronzkor Csongrád megyében (Történeti vázlat a készülő régészeti állandó kiállítás kapcsán)
utalnak, hogy esetükben már hosszabb ideje tartó keveredés, illetve összeolvadás feltételezhető az ekkorra megszűnő tellkultúrák népével. A fenti datálási metódus alapján feltételesen a halomsíros kultúra megyénk területén feltűnő legkorábbi anyagával egyidősnek tarthatjuk a Tisza bal partján a vatyai és a perjámosi településterület közötti régiókban szórványosan feltűnő temetkezéseket (Szentes-Nagyhegy, Szentes-Ecser). További bizonyítéknak tekinthetjük a halomsíros kultúrának a Koszider-korszakban való megjelenésére a Perjámos-kultúra telijeinek legfelső rétegeiben (Pécska: SOROCEANU 1977, Abb. 10; SOROCEANU 1991, 80-81, 126) és a Vatya-kultúra legkésőbbi temetőiben feltűnő, halomsíros vonású edényeket (LŐRINCZY-TROGMAYER 1995,2. kép 7,9). A koszideri periódust követő időszak emlékanyagát képviselik a halomsíros kultúra tápéi temetkezései. 37 A temető sírjainak egy részét fémmellékleteik egyértelműen a Koszider-periódust követő Reinecke BB2 és BC periódusokra datálják (pl. öviemezek, pecsétlőfejű tűk: TROGMAYER 1975, Grab 73, 132). A Tápén feltárt edények nagy része egyébként nem alkalmas pontos időmeghatározásra, hiszen azokat csak árnyalatnyi eltérés különbözteti meg a fent körülírt Szeged-Bogárzó-Kömpöc típusú sírok edényeitől. Ilyen különbség például az, hogy Tápén nem fordul elő olyan — a legkorábbi halomsíros jellegzetességek között nyilvántartott — urna (KOVÁCS 1975, 314-315), amelynek felületét plasztikus bordákkal díszítették. A halomsíros kultúra megyénk területén feltűnő többi közölt emlékét (Kiskundorozsma: FOLTTNY 1957, Taf. V, IX. 1-6,9-10; Mártély: BANNER 1945, Taf. X. 1-18,23; Hódmezővásárhely-Gorzsa: GAZDAPUSZTAI 1959, 2. kép; Hódmezővásárhely-Kishomok: BANNER 1945, xn. t.; Hódmezővásárhely-Szakálhát 2. gödör: BANNER 1937, v. t. felül 5-6, alul 2) sem fémmellékleteik, sem pedig keramikájuk alapján nem tarthatjuk idősebbnek a tápéi temetőből megismert síroknál. A Csongrád megye területén napvilágra került korai halomsíros temetők egymáshoz való időbeli viszonyát a fent elmondottak alapján egyelőre tehát bizonytalannak látjuk. 38 Csak feltételesen emelhetjük ki közülük a legkorábbiaknak tartható szeged-bogárzói és kömpöci együtteseket. Ennek a fő oka elsősorban az, hogy ezideáig a mindössze egyetlen nagyobb vizsgálható együttes — a tápéi temető — mellett a kutatásba bevonható leletek csak egy-egy sír vagy kisebb temetőrészlet szórványosan a múzeumokba került tárgyait jelentik. A halomsíros kultúra Csongrád megyei együtteseinek eddigi vizsgálata arra utal, hogy megjelenésüket nem hullámszerű betelepülési horizontokkal képzelhetjük el, hanem különböző eredetű kisebb közösségek lassú, de folyamatos beszüremlésével. 39 Tény, hogy temetőik nem egyidőben kezdődnek, de az egyes temetők használatának kezdete között 37 Az 1300-1500 sírósra becsült temető (TROGMAYER 1975, 8) több mint 600 megmentett temetkezése egyértelműen a koszideri periódus utánra datálható, ám nem tarthatjuk kizártnak, hogy az elpusztult sírok között voltak korábbi, a bogárzói sírokkal egykorú temetkezések is. 38 A halomsíros kultúra klasszikus jellegzetességeit hordozó alföldi együttesek, mai tudásunk alapján, nem bonthatóak kisebb időrendi csoportokra. Jó példa erre egy sikertelen kísérlet (HANSEL-KALICZ 1986, 6~-69), ahol egy szűkebb terület halomsíros temetőinek időben való egymás alá és fölé rendelését végezték el. Kísérletük cáfolatát Id.: KEMENCZEI 1989' 39 Ugyanez a lassú beszüremkedés — s nem tömeges betörés —figyelhető meg a Dunántúlon is, ahol az újonnan betelepülő populáció egy ideig a helyi közösségek mellett él (K/SS 199 r , 47). A Dunántúl legkorábbi halomsíros emlékeihez Id.: KOVÁCS 1994, 103. j.!
