Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)

V. SZABÓ Gábor: A bronzkor Csongrád megyében (Történeti vázlat a készülő régészeti állandó kiállítás kapcsán)

tei jelenleg még feldolgozatlanok (RégFüz 1966, 7; GOLDMAN-SZÉNÁSZKY 1971; KISS 1998, 3. t. 3-5,4. t., 5. t. 1-3). A Vatya-kultúra térségünkben mutatkozó jellegzetességeiről jóval több információt nyerhetünk a megye területén feltárt temetők anyagának segítségével. A Csanyteleken (LŐRINCZY-TROGMAYER 1995), Csongrád-Vidreszigeten (SZÉNÁSZKY 1977), Csongrád-Saroktanyán (SZÉNÁSZKY 1977)

30 feltárt temetőrészletek mind rítusukban, mind kerámiaanyagukban szoros rokonságról árulkodnak.

31 Mindhárom temetőben együtt fordultak elő hamvasztásos (9. kép) — Csanyteleken szórthamvasztásos (9. kép 3) is — és csontvázas (8. kép) temetkezések. A mellékletként a sírokba helyezett edények hasonlóan kettős karaktert mutatnak: nagyobb részük a késő Vatya-kultúra szokásos sírkerámiájához tartozó tölcséres nyakú urna (LŐRINCZY-TROGMAYER 1995, 9. kép 5, 12. kép 6, 18. kép 5), mélytál (LŐRINCZY-TROGMAYER 1995, 9. kép 4, 10. kép 5), egyfülű kis bögre (LŐRINCZYTROGMAYER 1995, 10. kép 2, II. kép 3, 12. kép 2 stb.) és svédsisak alakú tál (LŐRINCZYTROGMAYER 1995, 12. kép l, 3, 14. kép 4, 17. kép 2) (7. kép 1-5), másik részük pedig a szőregi temető kései korszakából és a klárafalvi, illetve pécskai téliekről ismerős, díszes, egy vagy kétfülü korsó (LŐRINCZY-TROGMAYER 1995, 10. kép 3, 14. kép 1, 16. kép 9-10, 20. kép 4, 22. kép 14) és csonka kúpos aljú, gömbtestü, ívelt vagy tölcséres nyakú nagyméretű edény (LŐRINCZYTROGMAYER 1995, 1 1. kép 6, 12. kép 5, 17. kép 50) (7. kép 6-9). A fenti három temető anyagával rokon az a bizonytalan leletkörülményű együttes, amely Felsőpusztaszeren került elő (FOLTINY 1945). Ép edényei arra utalnak, hogy a Móra Ferenc ásatásából a szegedi múzeumba került leletanyag temetkezések melléklete lehetett. A Perjámos-kultúra hangsúlyozottan jelenlévő elemei ellenére a vizsgált temetőinkben a Vatya-kultúra vonásai dominálnak, így azok kulturális hovatartozása megkérdőjelezhetetlen. Azt, hogy a Vatya-kultúra dél-alföldi változatát hordozó populációkon belül milyen erősek lehettek a Perjámos kultúra elemei, igazán csak teljes temetőfeltárások dönthetnek el. A csanyteleki és csongrád-vidreszigeti temetőkben egyetlen olyan síregyüttes sincsen, amely tisztán a Perjámos-kultúrához kötődne. Az urnás temetkezések általában vatya alapkarakternek, a csontvázas sírok pedig leggyakrabban melléklet nélküliek, s csak néhány esetben helyeznek egy-két bögrét

32 az ilyen módon eltemetett halott mellé. Ámbár a csontvázak mellett talált bögrék formai analógiái egyaránt fellelhetőek nemcsak a Vatya- (Alpár: BÓNA-NOVÁKI 1982, XLVI1I. t. 10), hanem a Perjámos-kultúra környezetében is (pl.: Szőreg: BÓNA 1975, Taf. 113. l, 4-5,9 stb.; Pécska: SOROCEANU 1991, Taf 22,10-21), a Perjámos-kultúra edénymellékelési szokására sokkal inkább jellemző, hogy három edényt (tál, kicsi és nagy füles edény) helyeznek a sírba. A szőregi temető kései periódusának edénytípusaival leginkább rokonítható formák a csanyteleki temető szórthamvas temetkezéseiben kerültek elő (68., 82-83., 86. sír). Ezek a temetkezések tartalmazták a temető legnagyobb számú edénymellékleteit, amelyekben az 30 Míg a vidreszigeti és a csanyteleki temetők biztosan a Vatya-Koszider periódusba illeszthetőek, addig a csongrád-saroktanyai temetőrészlet néhány feltárt sírja inkább a Vatya III. periódus jellegzetességeit hordozza. 31 A Vatya-kultúra felsorolt Csongrád megyei temetőinek időben, leletanyagban és temetkezési rítusban is közeli rokona a Bács-Kiskun megyei Kelebián feltárt temető (ZALOTAY I95~; BÓNA 19~5, 59-65). 32 Csanytelek: 93 sírból 52 csontvázas, amiből 12 sir tartalmazott edénymellékletet; Csongrád-Vidresziget: 35 sírból 9 csontvázas, amiből 4 tartalmazott edénymellékletet; Csongrád-Saroktanya: 15 sírból 4 csontvázas, amelyek közül 1 edénymellékletes.