Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)

V. SZABÓ Gábor: A bronzkor Csongrád megyében (Történeti vázlat a készülő régészeti állandó kiállítás kapcsán)

említett perjámosi formák mellett a dunántúli mészbetétes kultúra edényei is feltűnnek (7. kép 14-17). Ha a csontvázas temetkezés rítusát vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a halottakat gyakran különleges, kitekert pozíciókban helyezték el a sírokban. A szokványos zsugorítás mellett előfordul a halott hasonfekvő helyzetben (8. kép 2) és törökülésben (8. kép 1) való eltemetése is.

33 Arra a kérdésre, hogy a Vatya-kultúra peremterületein a középső bronzkor végén elterjedő — a Perjámos-kultúra temetőiből ismert szabályos zsugorítástól eltérő — csontvázas rítus társadalmi vagy etnikai csoportot különít el a temetőket használó közösségen belül, egyelőre nem sikerült megnyugtató választ adni.

34 A Vatya-kultúra népének emlékei közé sorolhatjuk a koszideri korszak fémművességét reprezentáló arany hajkarikákból, különböző bronzcsüngökböl és borostyángyöngyökből álló baks-levelényi kincset is (TROGMAYER 1968; BÓNA 1992,6l).

35 A KOSZIDERI KORSZAK ÉS A HALOMSÍROS KULTÚRA Az utóbbi években a gyarapodó leletközlések jóvoltából a korábbival szemben már jóval árnyaltabban és összetettebben láthatjuk a középső bronzkort záró koszider időszaknak a történéseit. Ez a telikultúrákat lezáró időszak nem hirtelen, váltásszerüen alakul ki, hiszen az ekkor tapasztalható stílus- és kultúrakeveredés előzményeit és alapjait már korábban is megfigyelhetjük azokon a területeken, ahol egyes kultúrák földrajzilag érintkeztek.

36 Ugyanígy a korszak záródását sem tekinthetjük végpontnak, hiszen a tellkultúrák kerámia- és fémművességének és talán gazdálkodási szisztémájának a hatása, illetve az a kommunikációs hálózat és kapcsolatrendszer, amely ebben az időszakban alakult ki, a késő bronzkor derekáig követhető és meghatározó maradt egészen a Gáva-kultúra kialakulásáig. Megyénk területén a koszideri korszakra nézvést a következő kiindulási alapot fogadhatjuk el: 1. A Perjámos-kultúra ebben a korszakban is továbbél, igaz rendkívül kis térségbe szűkülnek össze azok a leletek, amelyek ebbe a kései periódusába sorolhatóak. A teleplések közül ezideáig csak Pécskáról és Klárafalváról bizonyíthatjuk, hogy rajtuk tovább folyik az élet a koszideri időszakban is (P. FISCHL 1997, 101), a temetők közül pedig a szőregi és Deszk-A az, amelyekben a kultúra kései koszideri periódusában is temetkeznek. 33 Hasonló helyzetben eltemetett halottakat figyelt meg Zalotay Elemér is a kelebiai temető feltárásakor (ZALOTA

Y 195', 22, 31, 33-34, 42, 44-45, 53). 34 Lőrinczy G - Trogmayer O.: Über einigen eigenartigen Bestattungsbrauch aus der Mittelbronzezeit der Theiss-Region. Előadásként elhangzott a „The Bronze Age in South-East Europe between 1900 and 1200 B.C. " c. konferencián. Szolnok 199L szeptember 25. 35 A kincset pusztán abból a megfontolásból soroljuk a Vatya-kultúrához, mivel a Koszider-időszakban előkerülésének körzetében e kultúra emlékanyagát látjuk dominánsnak. 36 Ilyen kevert leletanyagú temető a battonyai, amelyben a Hatvan-, Ottomány- és Perjámos-kultúrák elemeinek olyan szerves keveredését tapasztalhatjuk, hogy anyagát biztonsággal nem is köthetjük kultúrához. A még csak egy kisebb előzetes közleményben ismertetett (SZABÓ 1994) temető anyagát Szabó János József szívességének köszönhetően, doktori disszertációjából ismerem.