Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)

V. SZABÓ Gábor: A bronzkor Csongrád megyében (Történeti vázlat a készülő régészeti állandó kiállítás kapcsán)

telmüen. Csak remélhetjük, hogy a jövőben a kultúra keleti határvidékén található birituális battonyai temető hatvani és ottományi elemekkel átszőtt kerámiaanya

t;

ánaK a teljes közzétételével és a pécskai és perjámosi teli

25 rétegsorainak közelmúltban megismert anyagaival sikerül majd pontosítani ezt a kronológiát. A kultúra életének második felében településterülete összezsugorodik. Kései anyagait csak igen kevés lelőhelyről ismerjük. A szőregi és a deszki temetők kései periódusába sorolható néhány síron, a klárafalvi és a határon túl a pécskai teilen és újabban az ostojicevoin/Tiszaszentmiklós (YU) (GIRIC 1996, Taf. I-IV) kívül nagyobb, közölt szériáról nincsen tudomásunk a kultúra életének ebből az időszakából. A VATYA-KULTÚRA A Perjámos-kultúra településterületének nyugati és északi peremterületein a szőregi temető 4-5. periódusától (középső bronzkor 2) jelennek meg a Vatya-kultúra leletegyüttesei.

26 Az eddig megismert

27 Csongrád megyei vatya emlékek egyike sem idősebb a Vatya-kultúra életének III. periódusánál,

28 zömük pedig már a kultúra Kosziderperiódusába sorolható.

29 A Vatya-kultúra Csongrád megyei lelőhelyei Csongrád környékén, illetve a várostól délre a Tisza jobb partján koncentrálódnak, nagyjából a Kömpöc-Ópusztaszer vonalig (SZÉNÁSZKY 1977, 18. kép). Szórványosan délebbre — meglepő módon a korábban a Perjámos-kultúrához tartozó Tisza bal parti lelőhelyekről — is ismerjük emlékeiket: Mártély Szegfűn a Perjámos-kultúra korai időszakába (Szőreg 1-2) datálható csontvázas temetkezések mellett (6. láp) a Vatya-kultúra III. fázisából, illetve a Vatya-Kosziderperiódusból származó csontvázas és urnás sírok láttak napvilágot. Az 1975-ben és az 1995-ben feltárt, különböző korú temetőrészek közötti kapcsolat jelenlegi tudásunk alapján meghatározhatatlan, de nem tarthatjuk kizártnak, hogy az egymástól nem túl messze fekvő két megbolygatott sírcsoport ugyanahhoz a — kora bronzkorban induló és a koszideri időszak végéig használt — birituális temetőhöz tartozik (V. SZABÓ 1997, 71). A kultúra eddig közzétett egyetlen telepanyaga a megyéből a csongrád-vidreszigeti. A horizontális település szerkezetéről nem sikerült az ásatások során adatokat gyűjteni, mivel mindössze gödrök és a telephez kapcsolódó temető részlete került elő a feltárt felületeken (SZÉNÁSZKY 1977). A kétrétegű, több szinttel rendelkező baks-homokbányai település lele25 Megnehezíti a korai telepanyagok vizsgálatát az a tény, hogy a perjámosi teli legalsó rétegeiből megismert leletek formaköre igen szegényes (SOROCEANU 1991, Abb. 29). 26 Arról, hogy a Tisza bal parti árterületét megszálló Perjámos-kultúra korai időszakában (Szőreg 1-3) milyen népesség él a folyó átellenben lévő oldalán, kevés adattal rendelkezünk. A Nagyrév-kultúra vége és a Vatya-kultúra kései időszaka között húzódó időintervallumot ebben a térségben jelenleg nem tudjuk leletanyaggal kitölteni. 27 A megyéből ismert 11 telep és 6 temető (TROGMAYER 1992) közül mindössze 6 lelőhelyről közöltek leletanyagot. 28 Bóna István a még feldolgozatlan csongrád-felgyői birituális temetőt a Vatya 111. periódusba sorolja (BÓNA-NOVÁKI 1982, 64, 14. j.). 29 A Vatya 111 - Vatya-Koszider periódusok kerámiájának megnyugtató elkülönítése máig várat magára a vonatkozó leletanyag közlésének híján (KOVÁCS 1989, 69; BÓNA-NOVÁKI 1982, 64, 14./.).