Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Csongrád város története (A kezdetektől a vaskor végéig)

Az Alföld első, biztosan őskőkori lelőhelyének a Szeged-Öthalmon feltárt telep tekint­hető, amelynek kora 24 000 évben határozható meg. Ez a lelet a felső paleolitikus gravetti csoportot képviseli (BANNER 1936, 1-13; VÉRTES 1965, 197; TROGMAYER 1983,47-48). MEZOLITIKUM A középső kőkor idejéből, a Dél-Alfóld területéről nem ismerjük emberi megtelepülés nyomait (T. DOBOSI 1975, 69). Ez a tény az újkőkor kialakulása szempontjából jelentős. Feltételezhető, hogy a neolitikumot megelőző, akár többezer éven keresztül a Dél-Alfóld lakatlan volt és ez a népességhiány mintegy vákuumot alkotva vonzotta a dél felől érkező első földművelőket. NEOLITIKUM Az ember a paleolitikum többszázezer — közel egymillió — éves időtartama alatt kizáró­lag a természet javainak elsajátításából élt, amely javakat egyre specializáltabb formában szerezte meg. Elképzelhető, hogy — még igen lassú fejlődéssel számolva is — milyen hatalmas is­meretanyag, tapasztalat gyűlt össze az emberi közösségekben az őket körülvevő világról, azon belül is az élelmet jelentő növényekről és állatokról. Nyilvánvalóan ez is közrejátszott abban a történeti változásban, amelyet neolitizáció néven nevez a régészet és a történettudomány. Ennek lényege a zsákmányoló, halász­vadász-gyüjtögetö életmódról a tudatos termelőgazdálkodásra való áttérés. A zsákmányo­lás egyértelmű zsákutca volt az emberi társadalom történetében, mégis százezer éveknek kellett eltelni ahhoz, hogy megteremtődjék a feltétele egy ilyen átalakulásnak. Az első és talán legfontosabb feltétel evolúciós természetű, mégpedig az értelmes ember (homo sapi­ens sapiens) kialakulása a fejlett paleolitikus kultúrákban mintegy 40 000 évvel ezelőtt (CLARK 1976, 30). A nagy átalakulás második feltételét ugyanakkor az i. e. 10 000 körül megindult lassú felmelegedés jelentette, amely fokozatosan alkalmassá tette a Föld jelentős területeit arra, hogy az ember tudatos tevékenység folytán saját maga gondoskodjék táplálékáról. Ez a felmelegedés a Kárpát-medencében az i. e. 7. évezredben tetőzött, alkalmassá téve a terü­letet a tőle délre eső vidékeken már évezredek óta ismert neolitikus invenciók befogadásá­ra. Neolitikus forradalom — ahogy ezt a nagyjelentőségű átalakulást a mai tudomány nevezi — nem minden területen ment végbe, így hazánk területén sem. Ennek elsődleges oka az volt, hogy ezen a tájon hiányoztak annak feltételei, elsősorban a termeszthető ga­bonafélék és a domesztikálható állatfajok vad ősei, de a csapadék mennyisége és az évi átlaghőmérséklet sem volt elegendő hozzá (MAKKAY 1982, 13). Ez a folyamat Európán kívül, Anatóliában és a Termékeny Félhold területén a 9-7. év­ezredben játszódott le. A termelőgazdálkodáson alapuló kulturális modell onnan terjedt tovább migrációs és adaptációs úton egyaránt. A termelőgazdálkodás a korábbi zsákmá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom