Múzeumi Füzetek Csongrád 1. (Csongrád, 1998.)

Erdélyi Péter: Csongrád város rövid históriája

Szulejmán hán nevű dzsámiján kívül más dzsámija nincs. Vannak azonban mecsetjei, medreszei, kolostora, elemi iskolái és egy fogadója. Piaca, bazárja kicsiny, szőlője, kertje sok van." 3. Csongrád, a Károlyiak mezővárosa Csongrád 1686. október 25-én, két nappal Szeged visszavétele után szabadult meg az oszmán hódítóktól. A török kiűzése után kamarai igazgatás alá vonták a várost, s adminisztratív úton Bercsényi Miklós vásárhelyi uradalmához csatolták a jócskán elnéptelenedett területet, amelyet - egy korabeli összeírás szerint - a katolikus magyarok és rácok laktak. Majd 1701-ben - miután Bercsényi hűtlensége az udvarhoz nyilvánvalóvá vált Schlick Lipót lovassági tábornok kapta meg Csongrádot, ahol ekkoriban 43 és fél telek után adóztak. Schlick kevés gondot fordított a gazdálkodásra, csak az évi közel 800 dénáros taksa (bérleti díj) beszedésére ügyelt. A Rákóczi szabadságharc időszakában - Szegedhez hasonlóan - tartósan nem került kuruc kézbe a település. Ennek oka az volt, hogy Qlobitz János Frigyes ezredes, szegedi parancsnok kiemelt feladatának tartotta Schlick generális Tisza menti birtokainak védelmezését, így Csongrádét is. Ezt a feladatot látták el azok a bácskai rác határőregységek, amelyek 1703 szeptemberében megakadályozták a kuruc csapatok átkelését a Tiszántúlról Csongrád irányába. Mindezek ellenére október közepén a szolnoki kurucoknak sikerült megsarcolni a várost. Rákóczi fejedelem és hadai az 1704-es sikertelen szegedi ostrom után Kecskemét felé visszavonulván augusztusban érintették Csongrádot is. Még két jelentősebb hadmozgásról van tudomásunk a következő években: 1705 októberében ílerbevill császári tábornok sikertelenül kísérelte meg a tiszai átkelést, amelynek célja Rabutin Erdélybe szorított csapatainak megsegítése lett volna; a másik hadiesemény 1706 augusztusában történt: Rabutin tábornok Csongrádnál kelt át a Tiszán, amikor Kassa ostromára indult. Egyébként a hadjáratok szüneteiben a csongrádiak minden császári tiltás ellenére - ugyanúgy, mint a kecskemétiek - békésen kereskedtek a kurucokkal. Gróf Károlyi Sándor, aki még kuruc vezetőként 1709-ben Vásárhely földesura lett, 1722-ben egyezséget kötött Schlickkel a csongrádi területek megszerzésére, amelybe beletartoztak Ug, Újfalu, Felgyő faluk, valamint Böld, Csany, Máma és Szántó puszták. A korábban virágzó faluk ez időre elnéptelenedtek, lesüllyedtek; de Csongrád lakossága sem gyarapodott, hiszen a Károlyi uralom első évében mindössze 62 jobbágy és 58 jövevény élt itt családjával együtt. A gazdálkodás alacsony színvonalát jelzik az állatállomány számadatai: 104 ökröt, 62 lovat írtak össze, amelyekkei aligha lehetett megművelni a hatalmas elvadult területeket. Az új birtokos jól látta, hogy ezen a helyzeten csak úgy lehet segíteni, ha szerényebb terheket rak jobbágyai vállára, így elősegítheti az elnéptelenedett területekre irányuló migrációt. 1756-ig viszonylag mérsékelt összegű taksa lefizetése ellenében művelhették földterületeiket, és élvezhették hasznukat a jobbágyok, sőt a kocsmákat, a mészárszéket, a pálinkafőzés