Múzeumi Füzetek Csongrád 1. (Csongrád, 1998.)

Erdélyi Péter: Csongrád város rövid históriája

és a halászat jogát is bérelhették. A Károlyi uradalom első harminc évében a közel tizenötszörösére (300 forintról 4500-ra) emelkedett taksaösszeg mögött a lakosság számának jelentős növekedését is látnunk kell. Ezekben az években kezdte fejleszteni csongrádi majorságát a földesúr, 1728ban már 46 alkalmazottja élt itt a grófnak, míg Szegváron csak 11, Vásárhelyen pedig egy sem. Egy 173l-es adat szerint Csongrádon neveltette híres, külföldi tenyészállatokkal feljavított, közel 300 lóból álló ménesét. A 18. század derekától azonban Károlyi Ferenc, majd Antal már súlyosabb terhekkel - pénz-, termény- és munkajáradékokkal - sújtották a mezővárost. Ez a folyamat tetőződött az 1772-ben bevezetett urbáriummal, amely - ellentétben pl. a Dunántúllal - nagyobb terheket rótt az itt élőkre, mint amelyeket azelőtt bármikor viseltek. Ekkorra Csongrád megművelt határa közel 44 ezer hold volt, ebből 29 ezret a község használt, a többi a földesúr majorságához tartozott. A lakosság száma 7000 főre emelkedett. Az intenzív fejlődés mutatói, hogy külterülettel együtt 1200 lakóépülete van a mezővárosnak, a földesúr megszálló házat, magtárat, vendégfogadókat, mészárszéket, serházat építtetett. Templommal és iskolával is gyarapodott Csongrád. A kereskedelmi forgalom mértékének élénkülését pedig az mutatja: négy országos vásárt tarthatott a város, a csongrádvásárhelyi uradalomban a legtöbbet. A 19. század első felében tovább fejlődött a mezőváros gazdasági élete. Szántón, Felgyőn, Csany pusztán az uradalmi dohánytermesztés vált jövedelmező ágazattá. Mintegy 1200 holdon termeltek dohányt, 1846-ban 23000 q-t szállítottak el hazai és külföldi piacokra. Széles körben folyt a szőlőművelés és bortermelés is a mámai és ellesi területen. 1827-ben már 1100 holdon műveltek szőlőt. Fényes Elek 1847-ben kiadott munkájában ekképpen szólt az itteni borról : „...jóságára nézve legjobban dicsértetik a csongrádi vörösbor." Az iparosok száma is gyarapodott ebben az időszakban, 1828-ban 20 szakmában 103 mestert - a lakosság 5,8%-át - tartottak nyilván. Többségük céhbe tömörült. Közülük kiemelkedik a 43 molnár, a 9-9 kovács és ács, valamint a 8 takácsmester, akik általában segéd nélkül űzték iparágukat. A malomipar súlyát mutatja, hogy ezekben az években 51 vízi- és 2 szárazmalom őrölt gabonát. Valószínűleg az uradalom szükségleteit elégítette ki az évi 50.000 darab tégla égetésére alkalmas kemence a Pesti úton. A gazdasági pezsdülés jelének számíthatjuk, hogy ötven év alatt mintegy ötezer fővel nőtt a lakosság száma az 1830-as évekre, ekkorra elérte a 12000 lakost. Többségük katolikus vallású, mellettük 25, kereskedéssel foglalkozó zsidó is élt a városban. A mezőváros irányítása viszonylagos autonómiával rendelkezett: a lakosságnak joga volt elöljárói megválasztására, és a tanács ítélkezhetett a 12 Ft-ot meg nem haladó perekben. Csongrád mezővárosa - Szentes, Szarvas, Békéscsaba példáját követve - 1845-ben megindította a földesúri függőség felszámolása érdekében az örökváltsági tárgyalásokat, amelynek képviseletére Kossuth Lajost mint ügyvédet kérték fel. Kossuth nagy igyekezettel és kiterjedt levelezéssel fogott az ügy lebonyolításához. Azonban az egymillió forintos kölcsönt,