Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Boboly József Ágoston: A tájtörténeti tér ökológiája: A Csókási szélmalom emlékezettörténeti rekonstrukciója
BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON A tájtörténeti tér ökológiája Területét 1700 után Vásárhely városa használta. Majd a puszta tizedét a „neoacquis- tica comissio” a Csanádi püspöknek utalta ki. Mária Terézia 1746-ban Csókást örök joggal Stanislavich Miklós Csanádi püspöknek adományozta. Szirbik Miklós leírása szerint a csókási templom fundamentuma 1836-ban még látható volt.2 A virágzó múltat tanúsító jelek mára már elhalványodtak. A Csókás nevet az egykori falu körüli vásárhelyi és Csanád megyei makói határrész tanyavilága, valamint 1950 után Békésssámson határa vitte tovább. Gabonatermesztő paraszti kisgazdaságok, tanyák népe élt errefelé. Kissé távolabb, a Puszta nevű makói határrészen pedig legeltetéssel, rideg állattartással foglalkoztak az emberek.3 Juhász Antal Szélmalmaink című tanulmánya átfogóan tárgyalja a magyar szélmalmok néprajzát, a tárgykör tudománytörténetének gazdag anyagát szintetizálja, többek között a felülhajtós szélmalom szerkezetét is bemutatja (Magyar Néprajz, III. köt. Bp., 1991.186-198.).4 A Makó néprajza című monográfia Makói épületek a szabadtéri múzeumokban című fejezetében Tóth Ferenc tájékoztatást nyújt a Csókási szélmalomról, (Makó néprajza, Makó, 2008. 323-324.). A Csanád megyei és a Száraz-ér menti tájtörténet bemutatása, régészeti, művészeti topográfiai megközelítése mellett a történeti földrajzi és az ökológiai kitekintésről sem feledkezhetünk meg.5 A Csókási szélmalom működésének, tárgyi világának bemutatásakor Cs. Szabó István Békéscsaba. Gabonamúzeum című ismertetőjére (Tájak-Korok-Múze- umok Kiskönyvtára 308. sz. Bp., 1988.10-15.), Kiss Jenő utolsó szélmalom- tulajdonos múzeumnak átadott egykori dokumentumaira (Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Gabonamúzeum. Békéscsaba), és Gyurovszki Andrásnak, a békéscsabai szabadtéri kiállítóhely munkatársának szóbeli közlésére támaszkodunk. A negyven éven keresztül az egyik csókási tanyán élő, a helyi viszonyokat ismerő Brútyó Imre (sz.: 1929) szóbeli közlése, visszaemlékezése több vonatkozásban pontosította a Csókási szélmalomról és a hozzá tartozó tájtörténeti környezetről szóló eddigi ismereteket. A történetiség rekonstruáló erőterében, a visszaemlé- kezők tudatában a Csókási szélmalom képe még mindig él. 2 Csókás történetének mozaiklapjai: vö.: B0R0VSZKY S.: Csanád vármegye története 1715-ig. I. köt. Bp., 1896.117., 164., 195., 199., 203., 210., 217., 228., 229., 230., 231., 234., 243., 251., 262., 315., 317., 374., 377., 379., 380., 385., vö.: Uő.: Ua. II. köt. Bp., 1897.113-115.; BLAZOVICH L. (szerk.): Makó története a kezdetektől 1849-ig. Makó monográfiája 4. Makó, 1993.127., 133., 170., 202., 216., 217., 243., 250., 252., 276., 277., 280., 283., 331., 332., 409., 499., 500., 501., 503., 508., 516., 518.; SZABÓ F. (szerk.) Makó története 1849-től 1920-ig. Makó monográfiája 5. Makó, 2002.40., 223., 245., 366., 367., 470.; TÓTH F. (szerk.): Makó története 1920-tól 1944-ig. Makó monográfiája 6. Makó, 2004. 482., 483., 484., 485.; TÓTH F. (szerk.): Makó néprajza. Makó monográfiája 3. Makó, 2008. 221., 278., 287., 317., 323-324; INCZEFIG.: Földrajzi nevek névtudományi vizsgálata. (Makó környékének földrajzi nevei alapján). Bp., 1970.158., 260., 274.; KOVÁCS J.: Szélmalmaink. Bp., 2005.30. 3 TÓTH F: Állattartó és földművelő tanyák Makón 1778-ban. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Studia Ethnographiae. I.köt. Szeged, 1995.7-25. 4 A szélmalmokról a legkorábbi szakszerű összefoglalás az Ethnographia c. folyóiratban jelent meg., vö.: LAMBRECHT K.: A magyar szélmalom. Ethnographia, 1911. 23-33.,89-100.,157-162.,198-203.,212-221.,285-291.,352-363.; Könyv: LAMBRECHT K.: A magyar szélmalom. Bp„ 1911., KOVÁCS J.: Szélmalmaink. Bp., 2005. 5 KUCSERA E.: A Maros-hordalékkúp vízfolyásainak szerepe a folyószabályozások kezdetéig a térség benépesülése, gazdasági fejlődése szempontjából. In: STIRBICZNÉ DANKÓ K.(szerk.): Barangolások a Száraz-ér mentén. (Békéscsaba), é.n. 34-35., itt a 36. oldalon: 1. ábra. A Száraz-ér Földeáktól keletre lévő szakaszának régészeti lelőhelyei. Horváth Ferenc kutatási eredményei alapján., a 37. oldalon: 2. ábra. Régészeti lelőhelyek a Királyhegyesi-ér mentén a Feketehalomtól délnyugatra. Horváth Ferenc régészeti kutatási eredményei alapján.; Vö: SARKADII.: A Száraz-ér mentének növény- és állatvilága. In: STIRBICZNÉ DANKÓ K. (szerk.): ua. u.o. é.n. 63-81.; HALMÁGYI R: Komlóstól Tárnokig. A Sámson-Apátfalvi főcsatorna környékének történeti emlékei. In: STIRBICZNÉ DANKÓ K (szerk): ua. uo. é.n. 11-23., HALMÁGYI R: Ua. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Történeti Tanulmányok. Studia Historica 5. Szeged, 2002. 245-275.; GYÖRFFY GY: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. köt. Bp., 1963.; BLAZOVICH L: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje. Békéscsaba, Szeged, 1985.; DÁVID K.: Az Árpád-kori Csanád vármegye művészeti topográfiája. Bp., 1974. Itt: Az elpusztult emlékek rekonstrukciója a 11 -17,oldalon, valamint A XIII. századi történeti adatok és a régészeti kutatás c. rész, a 34-38.oldalon. 375
