Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Boboly József Ágoston: A tájtörténeti tér ökológiája: A Csókási szélmalom emlékezettörténeti rekonstrukciója
BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON A tájtörténeti tér ökológiája A Csókási szélmalom eredeti helye, szerkezete és történetének néhány részlete felidézhető. A Csókási szélmalom eredeti helyén, a Száraz-ér partján a térnek sajátos időgörbülete van. A Száraz-ér partján húzódó történelmi települések kultúrája régészeti és településtörténeti szempontból is rendkívül tagolt színképet mutat. A vaskor, a rézkor, a bronzkor, a római kor, a népvándorlás kor, az Árpád-kor, a kora középkor óta folyamatosan éltek itt emberek. A Száraz-ér mederkotrásakor elvégzett régészeti feltárások során megtalált településnyomok és azonosított leletek ezt bizonyítják.6 A tavaszi szél itt mindig földet szárít, az őszi eső pedig vizet áraszt. A ködben álló november kevés szelet hoz.7 A szélmalom üzemeltető gazdája, tulajdonosa Csókás-pusztán a malom melletti, a későbbiekben 507-es számot viselő tanyában lakott a családjával. A Csókási szélmalom eredeti helye a Száraz-ér partjához közeli tanya udvarán, egy apró kiemelkedésen volt. A feltehetően 1856 és 1860 között épített Csókási szélmalom egy ősi térpont domborulatán találta meg a maga méltó helyét. Temető, majd később templomdomb lehetett itt? Aki látta ezt a helyet, még erre is gondolhatott. Malompart, malombástya, később így nevezték azt a kis magaslatot, amire a nagyméretű, helyben égetett téglákból a szélmalmot felépítették. A szélmalom alapozásához csak két-három sor téglát használtak föl. Az ácsoláshoz szükséges faanyagot a Maroson úsztatták le Makóig.8 Innen Csókásra szállították. A malomköveket pedig a híres sárospataki malomkőbányából juttatták el a Csókási szélmalomhoz. Az őrlésre hozott gabonából a szélmalomban, ősi szokás szerint, csak tizedet, majd később hat-nyolc százalék közötti vámot szedtek. A szélmolnárság nem biztosított jelentős jövedelmet. Ezért a malomgazda még nyolc holdon, más forrás szerint tizenkét katasztrális holdon elterülő földjét is művelte. Búzát, kukoricát és napraforgót termelt. A tanya gazdasági udvarán baromfit, sertést tartott. A malomgazda tanyája az udvarral és mellette a szélmalom portájával összesen ötszázhatvan négyszögölnyi területen feküdt. Az 1922-ben született utolsó szélmalom- tulajdonos, Kiss Jenő tudomása szerint a szélmalmot az ő nagyapja, Kiss Antal (1855-1937) Bokor Mihálytól vásárolta meg 1909-ben. Bokor Mihály pedig Molnár Istvántól vette meg. Molnár István viszont a vásárhelyi illetőségű Vajnai Páltól vásárolta a Csókási szélmalmot 1899-ben. A szélmalommal kapcsolatos technikai részletek közül egyet még érdemes megemlíteni. Iszonyatos erejű forgószél támadt a Csókási szélmalom körül 1912 májusának első hetében, az egyik napon. Ennek hatására a szélmalom forgóköve a tapasztalt molnár által soha nem látott óriási sebességgel pörgött és robbanásszerű hang kíséretében darabokra esett szét. Őrlés közben, így mondták, „őrni" kell. 6 HORVÁTH F.: Makó északkeleti határának régészeti lelőhelyei 7. Honfoglalás és középkor. Térképmelléklet. Móra Ferenc Múzeum, kézirattár. Szeged. 7 ANDÓ M.: Makó és környéke természeti földrajza. In: BLAZOVICH L. (szerk.): Makó története a kezdetektől 1849-ig. Makó monográfiája 4. Makó, 1993. 87- 116.; STIRBICZNÉ DANKÓ K.: A Száraz-ér vidékének kialakulása. In: STIRBICZNÉ D: K: Barangolások a Száraz-ér mentén. (Békéscsaba), é.n. 29-33. 8 TÓTH R: A makói rév és híd. Makó, 1977. Makói Múzeum Füzetei 19. 376
