Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Régészet–Archeológia - Csengeriné Szabó Éva: V–VI. századi pásztorkészségek
CSENGERINÉ SZABÓÉVÁ V-VI. századi pásztorkészségek Az elemzésre kiválasztott korszak az V. század utolsó két évtizedétől a VI. század második harmadáig terjed. A térbeli keretet az Alföld jelentette (főként a Tisza vidéke], de ezen kívül néhány, a szakirodalomban elérhető erdélyi lelőhely is bemutatásra került összehasonlító anyagként.4 Munkámban 29 gepida5 temető leletanyagát vizsgáltam meg6, mely az egyes tárgyakra nézve a következőt jelenti: 21 lelőhely 160 sírja tartalmazott csiholót, 28 lelőhely 208 sírja kovakövet, 15 lelőhely 73 sírja árat, 8 lelőhely 14 sírja érmet, 14 lelőhely 42 sírja csipeszt, 7 lelőhely 10 sírja fenőkövet, 7 lelőhely 21 sírja ollót, 25 lelőhely 195 sírja kést, 15 lelőhely 105 sírja táskát, 10 lelőhely 61 sírja pedig táskacsatot. Az elemzés során megvizsgáltam az egyes pásztorkészséghez köthető tárgyak előfordulási gyakoriságát, nemek szerinti megoszlását, a sírban elfoglalt helyüket, állapotukat, méretüket, valamint a többi tárggyal való kapcsolatukat. A feldolgozást nagyban megnehezítette, hogy a szakirodalmak a sírközléseknél és az általam vizsgált anyag tekintetében helyenként igen szűkszavúaknak bizonyultak. Az adatok sokszor hiányosak, a szerzők nem térnek ki a tárgyak pontos sírbeli helyzetére7, a sírok nemére, ha a sír bolygatott, akkor annak mértékére, melyek az elemzés egyik igen fontos alapját képezték. Munkám elsődleges célja a gepidák pásztorkészségeinek összegyűjtése, rendszerezése, valamint a néhány esetben megőrződött szervesanyag-maradvá- nyok révén ezek viseleti módjának bemutatása. Pásztorkészség fogalma A régészeti szakirodalomban a pásztorkészség mint a néprajzból átvett fogalom olyan eszközegyüttest takar, mely elsősorban a pásztorélethez mint ősi foglalkozáshoz kapcsolódott. Készítése során a pásztor a számára a mindennapi életben legszükségesebb és egyben legféltettebb használati tárgyait gyűjtötte össze egy helyre (karikára felfűzve), melyet mindig magánál hordott. Tartozékainak egyik legpontosabb meghatározása Lükő nevéhez köthető, aki így fogalmaz: „A pásztor övére akasztva, vagy ujjábán karikára fűzve együtt találjuk a tűzcsiholó acélt, a kovát és taplót rejtő erszényt meg a kést hüvelyben. így mindenestül készségnek nevezi őket a pásztor”8.9 4 Pl.: H0REDT1979, KOVÁCS 1913, P0PESCU 1974 5 Ártánd-Lencsésdomb; Békésszentandrás-Sirató; Biharkeresztes-Toldi útfél; Endrőd-Szujókereszt; Gyula-Fövenyes; Gyula-Sándorhegy; Hajdúszoboszló- Bajcsy-Zsilinszky u. 60; Hódmezővásárhely-Gdrzsa; Hódmezővásárhely-Katona István-balom; Hódmezővásárhely-Kishomok; Kétegyháza-Árgyelán-tanya; Kétegyháza-Község-homokbánya; Kisköre-Paptanya; Kiszombor B; Klárafalva, József utca; Magyarcsanád-Bökény; Malomfalva (More§tí); Marosveresmart (Vere§mort); Mezőbánd (Band); Rákóczifalva-Kastélydomb; Szeged-Kundomb; Szentes-Berekhát; Szentes-Kossuth u.; Szentes-Kökényzug; Szentes- Nagyhegy; Szolnok-Szanda; Szolnok-Zagyva-part,Alcsi;Szőreg-Téglagyár; Tiszafüred-Nagykenderföldek; Törökszentmiklós-Batthyány u. 6 Csak a temetők leletanyagát tekintettem át, így nem képezték a vizsgálat részét a telepeken talált, szintén a tűzkészségekhez is kapcsolható különféle fenőkövek, kések, kovakövek stb. 7 Természetesen, ahol állt rendelkezésre sirrajz, ott megpróbáltam az alapján megállapítani a tárgyak sírban elfoglalt helyét. 8 Ennek legegyszerűbb változata, amikor a tárgyakat sallangos szíjakkal díszített, fém- vagy csontgyűrűkkel erősítették egy fémkarikához (TIMKÓ1906,11-13). 9 LÜKŐ 1938,108. 642
