Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Köszöntők–Méltatások - Marjanucz László: A tudós „makai” (Tóth Ferenc 90. születésnapjára)
MARJANUCZ LÁSZLÓ A tudós „makai". (Tóth Ferenc 90. születésnapjára] Bibliográfiai tételei igen összetettek: cikkek, tanulmányok, forrásközlések és önálló kötetek teszik ki. Jelentősebb művei: A makói ház (1982), Erdei Ferenc, a makói diák (1986), A parasztpárt megalakulása (1989), A parasztház és berendezése (Juhász Antallal). In: Csongrád Megye Népművészete (1990). Makói hagyma = Makó monográfiája 2. kötet (1998). Makó régi térképei = Makó Monográfia 1. kötet (1992). Makó monográfiája 4., 5. és 6. kötetének több fejezete. Apátfalva - Száz magyar falu kincsesháza (2000), József Attila Makói évei (2005).3 2003. augusztus 10-én a makói belvárosi római katolikus templomban Tóth Ferenc pápai áldásban részesült, amelyet Katona István püspök szolgáltatott ki. Az áldást Tóth Ferenc 75. születésnapja alkalmából egyházhűségéért és az egyházat segítő tudományos munkájáért kapta a Szentatyától.4 Az egyháztörténet terén elért kiemelkedő kutatási eredményeiért 2006-ban Fraknói Vilmos-díjat kapott. A laudáció különösen a makói katolikus egyháztörténet részletes és változatos földolgozását, és kiemelkedő helytörténeti munkásságát említi a díj odaítélésének okául. Tudósi arcéi Tóth Ferenc személyét szakmai szempontból sokfajta módon illették és illetik ma is. A leggyakrabban hozzá kapcsolt minősítés a „történész” illetve a „hely- történész” fogalma, de tekintették „irodalomtörténésznek, és gyakran emlegetik „néprajzkutatóként”, s részben ezzel összefüggésben „muzeológusként”. Egykori tanítványai mindennek összességét a „pedagógusban” látják. Közös mindegyikben, hogy a szellem emberének kijáró titulusok ezek, és nem véletlen jelzők. Mindegyiknek van szakmai fedezete a jubiláns életútjában. Abból lehet Tóth Ferencre ismerni, hogy a megnevezések mögött műfajilag sokrétű kutatói, tudományszervezői tevékenység húzódik és mindegyik változat alapvetően Makóhoz kötődik. Ezért egyesíti magában a történészt (egyház-, irodalom- és helytörténet), a néprajzkutatót és a pedagógust. Egyik beszélgető társa a Maros parti város egyik utolsó „reneszánsz szellemiségű kutatójának" nevezte. Három önálló diszciplína, amelyek Tóth Ferenc munkásságának tudomány- területi keretét adják, de amelyen belül tudományközi megoldásokat is alkalmaz a szerző, széles látókörének és az ábrázolt makói világ összetettségének megfelelően. Önvallomásában úgy emlékszik vissza, hogy fiatalon, 36 évesen jutott e fontos közgyűjteményi és tudományos állomáshely vezetői stallumába. 3 Honismeret, 2003.4. sz. 103-104. 4 Délvilág 2003- júl. 26. 15
