Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Gilicze János: A lelei örökföldek
GILICZE JÁNOS A lelei örökföldek Ennek a helyzetnek a megváltoztatására adott lehetőséget a telepítvényekről szóló 1873. évi XXII. törvény, ami lehetővé tette a telepítvényeseknek - ide tartoztak a majorsági birtokterületeken alakult községekben élők is - hogy az összes belső telkeket, úgymint házhelyet, udvart és kertet megváltás mellett tulajdonul megszerezhessék. A külső bérlemények tekintetében azonban a leleiek csak akkor szerezhettek volna tulajdont, ha azt örök időre szóló bérszerződéssel bírták volna korábban. Ettől eltérő esetekben a törvény szabad egyezkedésére bízta azt, hogy a külsőségből mennyi és milyen föltételek alatt engedhető át a telepítvényeseknek. Lele község lakosai a törvény adta lehetőségek alapján egyezséget kötöttek az uradalommal. Ennek értelmében minden házhely után 1600 négyszögöl belső telket örökföldként megkaptak húsz év alatt törlesztendő kétszáz forintnyi megváltási ár mellett. Az egyezség nem mindenkinek tetszett. Ekkor a lakosság zöme az úgynevezett Nagyielén élt. Tizennégy dohánykertész család azonban néhány száz méterrel távolabb, Kislelén gazdálkodott. Az uradalomnak az volt a célja, hogy a belső telkek megváltásával egyúttal rendezze a község arculatát, valamint felszámolja a területi tagoltságot. A kisleleiek, bár az uradalom a járási főszolgabíróval egyetemben többször tárgyalt velük az átköltözésről, annak ellenszegültek, pedig áttelepülésük esetére felajánlottak nekik egyenként öt katasztrális hold külsőséget, sőt még 80-100 Ft költözési költséget is. Az uradalom az ígért engedményeket a tárgyalások eredménytelensége miatt később visszavonta, majd megegyezés hiányában a nyakaskodókat törvény adta jogával élve kibecsültette bérleményükből és lakóhelyükből. 1885-ben a volt kisleleiek, illetve leszármazottaik vissza akartak térni Leiére, de kérelmüket az uradalmi tisztség mint már rég nem időszerűt rövid úton elutasította.5 Leszögezhetjük, hogy igen nagy jelentőséggel bírt a belső telkek megváltása, hiszen most már a lelei bérlők tulajdonossá váltak, és így a községből, lakóhelyükről őket rövid úton eltávolítani nem lehetett. A lakosság száma évről évre egyre gyarapodott, ezzel arányosan pedig a közigazgatási költségek ugyanúgy növekedtek. Lele község képviselő-testülete 1881. augusztus 21-én tartott rendkívüli közgyűlésén foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ennek eredményeként az uradalommal 1872-ben kötött közigazgatási költségről kötött szerződést felmondták, és kérték annak az 1876. évi V. törvény szerinti megállapítását, ami lényegesen nagyobb terheket rótt volna a püspöki birtokra. Az uradalmi tisztség alkura kényszerült. Ennek eredményeként 1882-től az uradalom hat évre négy hold felszántott kukoricaföld, évi 600 forint készpénz, hat köböl zab és egy köböl takarmány árpaszalma fizetését vállalta, valamint még azt, hogy az építendő községháza költségeihez adó formájában hozzá fog járulni.6 5 MNL.CSML.ML. Központi járás főszolgabírójának iratai. IV.B. 463.9.1771/1876., Püspöki uradalom. Uradalmi fiskális iratai, (továbbiakban Pufi) 1875,1885. sz. n. 6 MNLCSML.ML. Pufi. 116/1881. 95
