Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Gilicze János: A lelei örökföldek
GILICZE JÁNOS A lelei örökföldek Feles földhasználat vagy bérleti rendszer? A lelei lakosok és a község mint önálló jogi testület időről időre feles használatra vett ki szántót, vagy bérelt rétet, legelőt és földet a püspöki uradalomtól. A törvény ugyan lehetőséget adott a külterületi földek örökváltsággal való megszerzésére, erre azonban a 19. század végéig nem került sor. Ezt sem a lakosok, sem az uradalom nem kezdeményezte, vagy ha mégis, erről nem maradt fenn dokumentum. 1892. április 26-án Kriván Dénes uradalmi főtiszt Makón keltezett levelében Dessewffy Sándor püspöknek jelentést tett több kérdésben. A jelentésből többek között kiderül, hogy Lele község minden házhelye után négy hold külső földet kért. Kriván sommásan fogalmazott. Szerinte „nem áll az uradalom érdekében, hogy a lelei uradalomban földes gazdák legyenek, hanem kézi erőt, munkásokat akarunk telepíteni, akik munkaidőben rendelkezésünkre állnak.” Azt is megjegyezte, hogy a kérelmezők jobb helyzetben vannak, mint a makói % telkes gazdák, mert azok saját földjük után holdanként állami adót, városi, egyházi és ármentesítési költséget is fizetnek, ami jóval nagyobb összeget tesz ki, mint ami a leleieket terheli. Az uradalmi főtiszt azt a nem túl hízelegő kijelentést is megengedte magának, hogy: „ezen állapotot maguk a leleiek teremtették, mert legnagyobb részük könnyen szeretne élni, nem dolgozni, mulatni, úgy pedig a szegény ember meg nem élhet." Kriván Dénes levelében arra is kitért, hogy a leleiek korábban egy hold belsőséget kaptak kétszáz forintért, amit még jórészt ki sem fizettek, de jó néhányan azt már 1000-1200 forint eladási áron eladták.7 Gálffy János uradalmi ispánt 1893 májusában a kopáncsi pusztáról áthelyezték Leiére. Átköltözése után a lelei állapotokról részletes jelentést írt a püspök földesúrnak. Levelében nem a legkedvezőbbeket jelentette. Megjegyezte, hogy a bérleti díjakat a tiszttartó folyamatosan végrehajtással szedte be, annak ellenére, hogy a tartozóknak fizetési haladékot ígért. A könyörtelen végrehajtást, annak költségeit, a végrehajtó napidíját soknak és feleslegesnek ítélte, mert szerinte így a „szegény község nem gyarapodhat, hanem folyamatosan közeledik a tönk szélére, s ez az uradalomra is végzetessé válhat, mert ha itt a községben elvesztjük a nép jó indulatát s a munkaerőt, kétszeres költséggel leszünk kénytelenek más vidékre folyamodni, ami rendszerint akkor történik hiába, midőn a munkáskézre az uradalomnak legnagyobb szüksége van. így is rendkívül sok baj van a néppel, hátha még az uradalom főtisztje részéről ily bánásmódban részesül, akkor kénytelenek lesznek a községből kivándorolni."8 Füzesséry Kálmán uradalmi jogtanácsos 1895. február 27-én tiszti értekezlet hívott össze, amin részt vett a püspöki uradalom összes tisztviselője. Az értekezletet célját nem rejtette véka alá. 7 Návay Lajos: A közigazgatás reformja. In: Budapesti Szemle. 107. kötet. 1901.15.0. 8 Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára Makói Levéltár (továbbiakban: MNL.CSML.ML.) Makó Város Tanácsának iratai. V.B. 172.c. kigyűjtött iratok. 96
