Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Vincze Klára: „A két Klára”. Huszár Béláné Papp Klára 1951-es és Vincze Klára 1987–89-es emlékkönyveinek összehasonló tartalmi-stilisztikai elemzése
VINCZE KLARA „A két Klára" Huszár Béláné Papp Klára 1951-es, és Vincze Klára 1987-89-es emlékkönyveinek összehasonló tartalmi-stilisztikai elemzése Édesanyám, Huszár Klára (született: 1955), egy szem leánygyermek a következő verset jegyezte be anyjának 1963.november 24-én: Piros rózsa, kék nefelejcs, Engem anyuci el ne felejts, De még szebb az ibolya Én se felejtlek el soha! Szeretettel kisleányod: Klárika Ez a vers azért megrázó számomra, mert a bejegyzője, Huszár Klárika, az akkor 8 éves kislány írta szeretett anyukájának ezeket a sorokat. Az „én sem felejtlek el soha!" versben tett gyermeki ígéret sajnos aktuálissá válik: édesanyám 3 év múlva, 1966-ban, 11 éves korában ugyanazon a napon elveszíti szüleit egy tragikus baleset következtében, melyet ő maga épphogy megúszott. Anyai nagymamám, Papp Klára, akinek emlékkönyvéről most írok, 34 évesen visszaadta fiatal lelkét a Teremtőnek. Aztán a 34 éves életkor, mint egy baljós árny, ismét felbukkant családunk életében: jómagam szintén 34 éves voltam, amikor szeretett anyukám, aki akkor az 54-et töltötte, súlyos betegség után elhunyt. Én nem a halálnak kívántam emléket állítani előző soraimban, csupán az Élet múlandóságát szerettem volna érzékeltetni. Papp Klára egyetlen leány gyermeke felnőtté válását sem érte meg, anyukám pedig nagyon pici unokáit hagyta itt. Az emlékkönyv tartalmaz egy lehajtott füllel eltakart, ún. titkot, melyet szintén édesanyám jegyzett be: „Anyuci, apuci hűszívű.” A gyermeki lélek őszinte, szeretetre méltó megnyilvánulása volt ez, melyet maga a nyolc éves kislány fogalmazott meg. „ Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet" elterjedt, igazságnak vélt mondás, versbe szedve. Anyai nagymamám, Papp Klára emlékkönyvének legelső versét édesanyja, Papp Farkasné Lovas Erzsébet jegyezte be, aki az én dédnagymamám volt. Ha majd az élet Tövises útjára lépsz, Lassan és óvatosan Előre nézz! Mert jaj az élet tövise Mindég nemes Szívet sért! 546
