Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Pintér Zsófia: Csipkeverés a Dél-Alföldön
PINTÉR ZSÓFIA Csipkeverés a Dél-Alföldön Idővel a dunántúli lelkész tanácsából felterjesztés, válaszirat, törvényhatósági bizottsági referátum, majd elfogadott határozat született. Az első tanfolyamra közel háromszázan jelentkeztek Csongrád megyében is, de ebből csak 50 személyt tudtak ellátni nyersanyaggal, cérnával, orsóval és tekerővei. Csokonai Vitéz Etelka iparművészt bízták meg a kurzus vezetésével, aki Csallány Gábor, akkori szentesi múzeumigazgatóhoz fordult régi kézimunkaemlékek felkutatása ügyében. A múzeum gyűjteményében lévő tulipános ládák mélyéről sok hímzés került elő, melyek tanulmányozása után Csokonai Vitéz Etelka tervei alapján megszületett „a szentesi csipke”.16 A ma 94 éves Rupaszov Ferencné Hubert Margit egyike volt az első csipkeverő tanfolyam 50 résztvevőjének, akik Szentesen tanulták meg e mesterséget. (Kép 1.) Rajta kívül szintén az első tanfolyamon tanult még Török Istvánná Lakos Etelka, akinek munkáit népi iparművészeti termékekké nyilvánították, valamint Veres Gáborné Vass Terézia, aki a szentesi vertcsipke- készítésen kívül otthon volt a kalocsai, hódmezővásárhelyi, torockói és sárközi hímzővidékek motívumkincsében is.17 A képzés 1936-ban indult, amit az akkori szentesi alispán szervezett, oktatónak pedig felkérte az iparművész Csokonai Vitéz Etelkát. A tanfolyam helyszíne a szentesi polgármesteri hivatal volt. Már a képzés alatt is dolgoztak megrendelésre a szentesi lányok és asszonyok, azonban önmagában a csipkeverésből nem lehetett megélni. A legtöbben, mint Rupaszov Ferencné is, női szabónak álltak, és emellett szabad idejükben űzték tovább a csipkeverést. Akár 50 pengőt is kereshettek vele, ami akkoriban sok pénznek számított, mert 3 fillér volt egy tojás ára. Sokan vállaltak bedolgozásokat, Svájcból hozták hozzá nekik az anyagot, a mintát és a cérnát is, amit dekára kimértek, mert nagyon finom és drága anyaga volt. A minták nagyon különlegesek és változatosak voltak, azonban gyakran újra kellett őket készíteni, mert a használattól hamar tönkrementek. A kurzuson résztvevő 50 alkotó közül három szerepel a Szentesi Alkotóművészek18 című könyvben, azonban ma már csak adatközlőm él közülük. A többi résztvevő sorsáról nem sokat tudunk, néhányan elköltöztek Szentesről, férjhez mentek, gyerekeik lettek és nem foglalkoztak tovább a csipkeveréssel. Rupaszov Ferencné Hubert Margit saját maga sem vert csipkét harminc éven át, a padlásán tárolta kellékeit. Nyugdíjas korában vette újra elő a készletet, és fogott neki ismét a kézimunkának. A szentesi vert csipke technológiája, a minták és a kellékek Az általános kellékek közé tartozik a mintarajz, az orsók, a fonalak, a gombostűk, a horgolótűk, a párna és a párnatartó. A csipkét egy mintarajzon haladva alakítják ki. Ezt a rajzot egy kartonra másolják és feltűzik a párnára. 16 GERVAI-HÁBEL1995, 69. 1/ http://www.szenteskincsei.gportal.hu/gindex.php?pg=35277399&nid=6474070 (2014.12. 29) 18 B0DRITS 1997 4 1. kép Rupaszov Ferencné csipkeverés közben. Szentes. 2014. Pintér Zsófia felvétele. (Rupaszov Ferencné fényképéről.) 503
